A szarkazmust és a cinizmust miért nem értékeli senki?

Szinte minden csaj, lány, nő hölgy, asszony amikor ismerkedik, vagy legalábbis próbál, kiköti, hogy az aktuális Don Juan-ja legyen vicces és legyen jó humora. Én hellyel-közzel igyekszek ennek megfelelni, de akárhányszor a humor kerül terítékre és én megvillantom magam, a másik fél reakciója nagyjából ez:

[link]

Ha valamire teszek valami szarkasztikus megjegyzést, akkor azt jobbára vagy nem értik, vagy ha igen, akkor jön a több tonnányi felháborodás, amit egy billenőplatós IFA ügyességével borítanak az arcomba és onnantól kezdve jön a fagyott légkör. Egyszer egy ebédnek alig nevezhető étkezés közben a hölgy elismerően beszélt a menüről, méltatta a szakácsot, már-már szentként emlegette, amiért ilyen remek kaját rittyentett össze, mire én megjegyeztem, hogy "most ettük meg egy nigériai család egyhavi élelmét", erre természetesen jött a shitstorm, hogy mekkora bunkó ártány vagyok és, hogy remélhetőleg egyszer megtapasztalom az említett harmadik világbéli ország lakóinak helyzetét és onnantól kezdve majd visszaveszek az arcomból. Akárhányszor teszek egy ehhez hasonló megjegyzést valamire, vagy valakire máris jön a felháborodás, holott én ezekkel senkit nem akarok megbántani, sőt engem egyáltalán nem zavar, ha egy ilyen megszólalásnak a célpontja én vagyok.