Párkeresés a műtéti úton történő nemváltás után?

Én még az elején vagyok, de tele félelemmel, hogy nem lesz kapcsolatom, igaz, eddig sem volt :)

Amikor megtörtént a nagyműtét, akkor talán már könnyebb, addig meg ott van a kérdés: elfogadja-e a másik ember a félkész állapotot. Hogy milyen neművel ismerkedik az illető, az a beállítottságától függ. Az őszinteség az alap, tehát szerintem meg kell mondani a kapcsolat kezdetén, hogy mi a helyzet, még ha nem is látszik egyből (mert a hang, a külső már stimmel, csak a lábak között van difi).

Szia.

Először is, olyan nincs, hogy "nőnek nem elég nők, férfiak nem eléggé férfiak". Ez egy nagy baromság, amikor kipellengérezzük, megítéljük egymást, ki az "igazi" férfi és nő. Olyan, hogy "igazi", olyan, hogy "megfelelően" vagy "eléggé" nem létezik. Ha körülnézel, láthatod, hogy mindenki másmilyen, különbözünk, kinek mit jelent a nőies és a férfias, ez nem csak fejben, egyénenként vagy kis csoportokban tér el, hanem tágabban értelmezve, kultúránként is változik az értékrend, az elvárások stb.

Másrészt (nem kioktatlak, csak tájékoztatlak, esetleg másokat is, akik erre tévednek): a nemváltás, az átalakulás nem csak és kizárólag műtétekről szól. Az egyéntől függ, neki mire van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében, de beszélhetünk még hormon- és beszédterápiáról, és egyáltalán arról, hogy az illető személynek megváltoznak a papírjai, dokumentumai is, jogi, legális úton. (Ez nem úgy megy, hiába gondolnak rá így sokan, hogy valakit betolnak a műtőbe, aztán néhány óra után egy vadonat új testet gurítanak ki. Nagyon összetett folyamat. Ha gondolod, szívesen mesélek, magyarázok.)

Namármost, a transznemű emberek is ugyanolyan változatosak, ami a szexuális orientációt illeti, mint azok, akik a születési nemükkel egyező nemi identitással rendelkeznek (cisznemű emberek). Tehát ugyanúgy vannak köztük hetero-, homo- és biszexuálisok is vagy aszexuálisok vagy amit akarsz (ezek elég nyers kategóriák, nem szeretem őket). A lényeg, hogy mindig az számít, mi van a fejben. Tehát pl. ha valaki férfiként helyezi el magát az emberek között, férfinak érzi magát, akkor ő férfi - és ha férfiakhoz vonzódik, akkor ő egy homoszexuális férfi, ha nőkhöz vonzódik, heteroszexuális férfi - stb.

Sokfélék vagyunk.

Nyilván nehéz ebben a túlszexualizált világban ismerkedni. De nem csak a transzneműeknek, nem csak nekem, hanem mindenkinek. (Ha teszel egy kört a Szex, szerelem kategóriában, rengeteg kérdést találsz, amik magukon hordozzák ezeket a társadalmi sebeket, azt, hogy hülye elvárásaink és sztereotípiáink vannak, mindenféle merev szabályt, testi kategóriákat hozunk létre - sajnos.)

Szerencsére vannak olyan emberek, szexuális orientációjuktól függetlenül, akik elsődlegesnek az illető személy lelkét, személyiségét tekintik. Számos esetben előfordul, hogy az átalakulás során az egyén partnere mindvégig vele marad és szeretik egymást. Igazán erős kapcsolatok ezek. Léteznek.

Vagy vannak, akik eleve szeretik az átmeneteket, a testet nem szabályok közé passzírozzák, hanem sokféleségében szeretik.

Mindennek az alapja az önismeret. Ha magaddal békében vagy, másokat sem bántasz, szerintem. :)

Én magam egy transznemű fiú vagyok (női testben fiú) és nagyon sokszor estem kétségbe, vajon lesz-e ember, aki nemhogy elfogad, hanem még szeret is. De akad. Azok, akik eleve nyitottak a világra, nem bújnak el saját maguk, a saját problémáik elől, mások elől sem rohannak el.

Eleinte azt hittem, engem csak a lányok érdekelnek, de aztán ahogy megbarátkoztam magammal, a fejemmel, úgy jöttem rá, hogy fölösleges magam ennyire szigorúan kategorizálni. Címkét máig nem mondanék, talán azt, hogy pánszexuális. Nem vonzódok mindenhez (egyesek azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy állatokhoz és kenyérpirítókhoz is, pedig ez butaság...), ez a szó annyit tesz, hogy olyan emberekhez is, akik önmagukat férfinak érzik, olyanokhoz is, akik nőknek és olyanokhoz is, akik mindkettőnek vagy egyiknek sem stb. Az sem fontos, hogy "született lány" vagy "transz lány" az illető: ha beleszeretek, hát beleszeretek, ez van. Nem érdekelnek a társadalmi nemek, a szerepek, az elvárások, a testek pedig sokféleségükben vonzóak - ennyi. Nekem az emberek agya tetszik elsősorban és nem az, ami a lábuk között van. :)

Az jutott eszembe még, hogy sokan azt mondják, ha valaki transz emberrel randizik, ismerkedik, aki elmondja neki, mi a helyzet, akkor leírják, ez micsoda undorító dolog már - úgy fogalmaznak, hogy a transznemű ember biztos hazudozik. Pedig nem. Pont hogy az igazat mondja, ki ő valójában.

Elárulok valamit. Első körben senkinek sem kötöm az orrára. Férfiként járok-kelek nap, mint nap. Így mutatkozom be. Így ismernek. Így barátkozom.

Tegyük fel, hogy valakivel közelebb kerülünk egymáshoz. Ha ő márpedig közel áll hozzám, akkor el fogom mondani, mi a helyzet. Akkor tudnia kell róla. Egyébként másnak, az átlagembernek a villamoson, trolin, buszon nem kell tudnia.

De ha valaki a párom, ha ebben az irányban alakulnak a dolgok, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor hát a kezdetektől tudnia kell. Így nem hazudok neki, ha elmondom.

Volt olyan ember, aki anyázva elküldött a fenébe, fröcsögött, amikor megtudta. Sajnos. Volt, aki megszeppent, de nem bántott és elfogadta, hogy ez van, és mert kérdezni is egy-két nem tolakodó dolgot, amiért nagyra tartom.

(Nekem nem szoktak feltételeim lenni, igazából az az alapvetésem, az az ideális párjelölt, aki eleve nyitott és határozott, kedves, szelíd és békés ember a világgal és önmagával.)

Egyesek azt mondják, genitális (nemi szervi) műtétek után felesleges elmondani. Vagy egyesek anélkül is tagadnak. Rövid távon még elhiszem, hogy ez működik, de hosszútávon... szerintem butaság. Egy párkapcsolat pont hogy a szeretetről, bizalomról, őszinteségről és tiszteletről, a kölcsönösségről szól, nem?

Egyesek azt gondolják, tévesen, hogy a transznemű emberek igazából becsapják a partnereiket, azzal, hogy olyanok, amilyenek. Ez nem igaz. Nem csalás céljából vagyok olyan, amilyen, hanem mert így érzem jól magam. Ez befelé hat. Nem csalok, hanem igyekszem úgy változni, változtatni magamon, hogy a testem összhangba kerüljön a lelkemmel, kényelmesebb legyen benne élni.