Van-e úgy értelme élni, ha az ember soha nem tapasztalhat meg mást a magányon kívül?

# 20 Mindannyian egyedül halunk meg, te kis p öcs!

Kerdezo.. Tudom, hogy mit erzel... Ensem kellek senkinek a kulsom miatt... Szerintem en is egyedul fogok meghalni. Nem vagy egyedul.. Eddig egy olyan lanyt nem talaltam, akinek egy picit is tetszettem volna... Szerintem olyan lany nem letezik..... De mar nem szamit.... Sokat gondolkoztam es arra a dontesre jutottam, hogy feladom... Nincs ertelme probalkozni mert, aki ronda azt ugyis kinevetik es elutasitsak a lanyok... Sajnalom ha elvettem az eletkedved, de ez az igazsag.. Tapasztalat alapjan irom... 18/F

Igazad van. Ha az ember nem él kapcsolatban, magányos marad. Én is alacsony vagyok és nagyon sovány és régen ebből nagy ügyet csináltam. Akkor változott meg minden, mikor bejött az a kapcsolat az életembe amire egy embernek a leginkább szüksége van. Elkezdtem közeledni Istenhez és Ő is elkezdett közeledni felém. Szeret engem, én is szeretem Őt. Ez a kapcsolat helyre tett mindent az életembe. Ahelyett, hogy siránkozom a külsőmön, viccet csinálok belőle, és elfogadom, hogy így kerek a világ ha én ilyen különleges vagyok. Isten megajándékozott egy házastárssal is. (és őszintén mondom boldogan élek a társammal, de mai napig is az Istennel való kapcsolatom sokkal többet ad nekem mind bármi más ebben a világban(még ha ennek az ellenkezőjét olyan sokan állítják is). Nem tudok neked mást tanácsolni mind azt, hogy közeledj Ahhoz aki százszázalékosan nem fog visszautasítani, mert Ő mindig is szeretett téged és segíteni is fog neked, ha ezt te is engeded és akarod. Engedd el az előítéleteket és próbáld meg ezt az utat, meglátod minden a helyére kerül. Menni fog.