Hogy lépjek túl rajta?

15 éves vagyok, a tesitanarnom 33...

Idén kezdtem a gimit. Már az első hetekben észrevettem, hogy milyen gyönyörű, de akkor meg ugy voltam vele, hogy máskor is mondtam mar nőre hogy szép. Aztán ahogy teltek a hónapok, megszerettem, talán kicsit túlságosan.

Amikor meglátom ugy érzem van miért (vagy inkább kiért) élnem. Olyan angyali arca van...amikor rám mosolygott, azt sem tudtam hirtelen hogy mit csináljak. Sokszor voltam már a közvetlen közelében, és mégis ugy éreztem, mintha egy egész világ valasztana el minket. Olyankor alig bírók uralkodni magamon. Legszívesebben megolelném, és soha többé nem engednem el. Tudom fiatal vagyok meg egy ilyen kijelenteshez, de el tudnam képzelni hogy vele eljem le az életem.

Csak egy baj van (vagyis természetesen nem csak egy, de ez a legrosszabb), hogy jegyben jár. Amikor bejött egyik reggel mosolyogva, és kijelentette, hogy eljegyeztek...mintha egy baltát vágott volna belém.

Amikor nincs a kozelemben ugy érzem semmi értelme az életemnek, és csak ugy "vagyok", mintha hiányozna belőlem valami.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Ha igen, hogy tudtatok túllépni rajta? Mert én napról napra egyre tanacstalanabb vagyok, és már a körülöttem lévők is kezdik észrevenni rajtam, hogy nincs minden rendben.

Előre is köszönöm a válaszokat!