Hogy fogadjam el, hogy soha az életben nem lesz barátom?

Kép nélkül nem tudunk mondani semmit, szóval nyugodtam küldhetsz.:)

Amúgy meg a kisugárzás ezerszer többet számít, mint a külsö. De halálkomoly. Meg ahogy az előző válaszoló is írta, jó testet simán összehozhatsz (persze kellő kitartással).

Tudod, nem hiába írja mindenki, hogy önbizalom. Segít.

Amúgy nem hinném, hogy ezen túl tudod magad tenni, szóval jobban teszed ha küldöd azt a képet és szépen meghallgatod a tanácsainkat. Egyszerüen csak mély ponton vagy, de próbálunk segíteni~ :)

Látatlanból is biztos vagyok benne, hogy nem a külsőddel van a legnagyobb baj. Lehet, hogy azzal is, anélkül, hogy láttalak volna, nem tudhatom. De azért két nagyon nagy igazsággal jobb, ha minél hamarabb megbékélsz:

1. Nincs olyan, hogy valaki objektíven szép vagy ronda. Ez egy elképesztően szubjektív fogalom. Van, hogy akit az egyik ember álomszépnek tart, az a másiknál a "bottal sem piszkálná meg" kategória. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek tetszik ugyanaz. Esetleg arról lehetne többé-kevésbé objektív statisztikát készíteni, hogy egy lány/nő mondjuk százból hány embernek tetszik, és mennyire. De ez se lenne teljesen objektív, és ami a lényeg: attól, hogy te mondjuk csak ezerből egy ember számára lennél szép, teljesen lényegtelen statisztikai adat, ha azzal az ezerből egy emberrel boldog vagy.

2. A külső nem minden, sőt! Egy valamire való kapcsolat nem a külsőségeken fog alapulni. Tetszik vagy sem, de így van. Tudod, hány olyan párt, sőt, házaspárt is látok, ahol legalább egyikük külseje kritikán aluli?

De persze a vak is látja, hogy téged nem ez érdekel. Te csak idejöttél egyet hisztizni, mert attól érzed jobban magad.

Arról, hogy igazából a személyiséged, és a tarthatatlan viselkedésed miatt nem kellesz a kutyának sem, nem vagy hajlandó tudomást venni. Persze, hogy nem, hiszen egyszerűbb időnként hisztizni egyet, mint változtatni a viselkedéseden.