Szerintetek fel lehet dolgozni azt, hogy valakinek soha nem lehet normális élete, párkapcsolata, komolyabb dolgai, csak magának él, vagy idővel lesz valami következménye?

De érint.....

Elhiheted....

Én attól nem leszek boldog,ha a pénzért közelednének felém.

öregen pedig csak ez lehet az egyedüli szempont.

Még ha jól nézel is ki.

Mindig lesznek fiatalabbak tőled.

De én eleve az öregedést is nehezen viselem.

Nem tudom felfogni,hogy ráncosodom,öregszem.

Szerintem akkor is nehezen viselném,ha haladna az életem.

De így meg minden nap belenézni a tükörbe és azt látni,hogy folyamatosan vénülök.

Úgy érzem magam,mint aki 40 éves kapuzárási pánikos.

Hihetetlenül gyorsnak érzem az idő múlását is,nem tudom elengedni a fiatalságot.Nem is érzem magam annyinak,amennyi vagyok.

Értelmileg fejlődök,tapasztalok,de érzelmileg szinten megrekedtem a kamasz korban.

Teljesen megértem az idősödő,30feletti nőket is,akik egyre inkább azt érzik már nem olyan szépek,mint régen,és nem kellenek lassan senkinek sem.

Nem a halált nehéz elfogadni,hanem a múló fiatalságot.

az életed fele gyakorlatilag az elfogadásról szól.

Mindenről fokozatosan le kell mondani.

Szerintem borzalmas érzés,nem tudom hogy viselik ezt az emberek.Nekem nem tűnnek boldogtalannak.

A minap láttam a Született feleségekben azt a rész,mikor meghalt Edie Britt fiatalon.

És mindig a fiatalságot hajszolta,nem bírta elfogadni az öregedést,és hogy egyre kevésbé tartják vonzónak....

Jó,persze vicces,de mégis sokkoló:D

Ez nem "kellek" kérdése.

Egyszerűen nincsenek meg a feltételek hozzá.

Már nem vagyok tini és nem akarok hazahozni senkit a lakásra.

Külön életre vágyom,de ez lehetetlen.

Albérletet nem tudnék fenntartani.

Ennyi pénzből lehetetlen.

Mások ha félre tudnak tenni mellette egy kicsit sem mennek albérletbe.

Én meg nemhogy félre nem tudnék rakni,hanem mínuszban lennék.

Ahhoz,hogy emberi életet éljek,ne száraz kenyeret egyek,ahhoz itthon kell maradnom,de így sem tudom annyit félretenni,ami rövidtávon megoldja a dolgokat.

Már kezdek beletörődni,hogy ez az élet azoknak való,akik jó helyre,gazdagnak születtek,a szülei támogatják vagy kaptak lakást,stb.

Sokan a környezetemben szülőkkel élnek,mert ez az ésszerűbb.

Itt nem hatalmas igényekről van szó,egyszerűen az emberi méltósághoz szükséges dolgokról nem tudok lemondani.

Külföldön is csak annak van esélye,aki anyanyelvi szinten tud kommunikálni az adott idegen nyelven.

Nekem ez soha nem fog menni,mert gyűlöltem egész életemben,gyomrogörcsöm volt az angol órától is.

Lefordítani kisebb segítséggel letudok bármit,de beszélni soha nem fogok tudni egy idegen nyelven.

Ez nem akarat kérdése.Nincs hozzá érzékem,erre születni kell.