Miért olyanok a sellők, amilyenek?

Régi kérdés, de már miért lenne hülyeség a fantasy? Már a nevében is benne van, hogy csak fantáziáról van szó, a régi mítoszokból, vagy legendákból kivett 'kitalált lények'-et ábrázol, nem a valóságot, szabadjára engedik a képzeletüket, a lényeg pont azon van, hogy irreális legyen.

A sellők azért olyanok, mert kitalációk, mint a kentaur, vagy az eccavú. Ariel-től kezdve szexisen ábrázolják, régen valószínűleg inkább ijesztőek lettek volna. Bár kitudja. A lényeg, hogy nem valós, és nem a logikán van a hangsúly, hanem a megjelenésen.

12: valamennyire azért vitatkoznék veled :)

A fantasyban szerintem nem a megjelenésen van a hangsúly sosem, inkább a történeten. Sokkal egyszerűbb egy általános, ámde átvitt értelemben leírt történetet elmesélni, ahol a főgonosz egy nagy, csúnya sárkány vagy egy boszorkány, vagy valami, mint próbálgatni nagyon óvatosan titkolgatni, hogy valójában miről is szól. Nem beszélve róla, hogy szerintem érdekesebb is, a tündérek világába beleképzelni magad sokkal kézenfekvőbb, ha a való világból és annak minden mocska elől akarsz menekülni.

Ha már a Harry Potterről volt szó: általános emberi értékek, kitartás, barátság, serdülőkori változásokkal való megküzdés, felnőtté válás, satöbbi. Ilyen jellegű témákat dolgoz fel, ezért tud vele mindenki (a legtöbben) azonosulni, és mivel nem ilyen direkt van kijelentve, nem a torkodon van lenyomkodva, hanem egy úgymond semleges, általános közegben íródott, némi akcióval és igen, egy csomó fantáziával, érdekes és izgalmas olvasmány (film), nem egy dokumentáció az átlagos tinédzserek nagy problémáiról.

Vagy a Gyűrűk Ura: Tolkien 1930ban kezdte el írni. Akkor már elég erősen érződött az a bizonyos feszültség itt Európában. Ugyan a világháború alatt szüneteltette, azért némi logikával ki lehet következtetni, hogy Szauron (vagy Szarumán) mégis kinek az alteregója. A fantasyban az a legjobb, hogy ha leírsz egy jelenkorban történő eseményt, legyen az háború, hősies szerelem, frásztudja mi, de ha ilyen nagyon általános témákról szól, akkor lényegtelen, milyen korba, milyen közegbe helyezed, mindenki érteni fogja, és aki nyitott erre, az még komolyabban át tudja élni, könnyebb átérezni, ha nem direkt nyomják le a torkodon. Persze, azoknak, akiknek a fantasy butaság, mint az 5. válaszoló, azoknak íródnak a történelemkönyvek, tulajdonképpen ugyanarról szólnak, csak száraz és unalmas az egyik, míg fantáziadús, izgalmas, érdekes a másik.

Az összes létező vallás, mitológia, ember alkotta régi és új fantasy történet tulajdonképpen valós helyzetek elmesélésére jött létre, hogy ezáltal is megpróbálja könnyebben emészthetővé tenni, többek számára értelmet adni különböző dolgokra, és mindezt olyan általánosan tenni, hogy az még ezer évek után is valid legyen (tök mindegy, hogy náci, szovjet, tatár, hun vagy ork hadseregről beszélünk, a lényeg ugyanaz).

Szóval, vitatkoznék azzal, hogy a fantasyban a látvány a lényeg. Ha megfilmesítik, akkor nyilván kellő időt fordítanak erre a részére is, de egy igazán jó fantasy nem a látványelemekkel hódít, hanem a történettel. És egy minden időben érthető történetet a fantasy elemeinek segítségével lehet egy teljesen más, ámde mégis mindenki által átélhető szemszögből bemutatni.

A kérdezőhöz meg: a sellők emberibbé tétele segít abban, hogy közelebb érezd magadhoz a problémáikat, életüket, a velük játszódó eseményeket. Disney kis hableányja ugye egy tinilány vergődése az apai szigor alatt. Nyilván lehet ebből sellőmentes történetet írni (és írnak is), de azért, valljuk be, azt nem biztos, hogy mindenki szívesen a kezébe venné. Ahogy akkor sem, ha nagyon logikusan, biológiai törvénykezést is figyelembe véve alkotnak meg egy sellőábrázolást, mert az már megint nem lesz olyan érdekes és megkapó. Az már megint dokumentumfilm.