Mit gondoltok erről a cikkről, egyetértetek vele vagy ellenzitek?

Végig se olvasom. Ez egy remek okfejtés egy kapcsolatmániástól arról, hogy miért rossz szinglinek lenni.

Én évek óta egyedül vagyok, és élvezem, hogy nincs kihez igazodni kelljen, nem mondja meg senki mit mikor hogyan csináljak, azzal a nővel fekszem le akivel akarok (természetesen már ha megtudom hódítani, de kihívás nélkül hol az élvezet). Persze egy kapcsolatban van kire támaszkodj, van kivel elüsd az időd ha épp barátok nem érnek rá, de egyezzünk már ki abban, hogy a párkapcsolatban és az egyedüllétben is megvan a maga pozitív és negatív oldala, ez a fekete-fehéren látás valami szánalmas :) 25/F

Szerintem nagyon jó kis cikk, pedig nem számítottam az elején túl sokra. Egyetértek vele, bár én férfiként mondom ezt. Valóban hiányoznak a nőkből az ilyen tulajdonságok. Egyébként főleg a mai fiatalokra, a 20 év körüliekre különösen igaz, hogy menőznek a szingliséggel és azt hiszik, hogy nekik mindig mindenáron a legjobb jár, alanyi jogon. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy össze kell állni mindenképpen egy gyüttmenttel, de azért nem ártana nyitottabbnak lenniük. Különben úgy járnak majd, mint a cikkíró (bár ahogy elnézem én még így tíz évvel fiatalabban is megnézném magamnak :D )

1: Pedig nem ártana elolvasnod.

Most miinden jó nekik buli pia szex pénz:)

Aztán 30-40 éves korukra rádöbbennek hogy az életük értelmetlen és egyedül vannak.

Valahol egyetértek vele, valahol nem.

Itt csak a nőket veszi górcső alá (valószínűleg mert az írója is nő), de mi van a férfiakkal? A legtöbbjükre is igaz, hogy irracionálisan magas elvárásokat támaszt a nőkkel szemben.

Ahhoz meg, hogy olyan NŐ legyen valaki, mint amit ő leírt, ahhoz egy olyan FÉRFI is kell. A cikk írója egy másik kor után áhítozik, de pl ma már nagyon kevesen tudják megtenni, hogy nem dolgoznak, hanem háztartásbeliek. És tudod mit? Én nem is akarok az lenni (ez nem a 12 órás munkát jelenti évekig).

Én büszke vagyok rá, hogy egyedül megtudok állni a lábamon, nem vagyok kapcsolat-függő és kimerek hátrálni egy rossz viszonyból.

Sose tartottam cikinek a "szingliségemet", de büszke se voltam rá. Úgy voltam vele, hogy igenis megvárom azt az embert, akit őszintén tudok szeretni, minthogy olyasvalakivel kezdjek, aki nem hozzám való.

És ha valaki 40 évesen egyedülálló? Ez van, valószínűleg ez a nő és férfi hibája közösen, mert előbb ugranak bele egy kapcsolatba, minthogy megismernék a másikat vagy hamis képet mutatnak magukról, hogy "szeressék" azt a szerepet, amit játszanak.

Furcsa ez a világ és furcsák az emberek is.

Én úgy vélem, a cikk írójának igaza van- a maga szemszögéből. De ő egy olyan ember olyan célokkal, amivel a szingliség/egyedülállóság nem összeegyeztethető. Ha gyereket akar és családanya lenni, feleség és asszony, akkor igen, akkor igaza van, abban az esetben ez rossz dolog. Ha nem ezt akarja- és nagyon sok nő van, aki nem akar ilyesmit-, ha karriert akar, sikereket elérni más terén az életnek, akkor az, hogy egyedülálló vagy sem, nem ilyen kardinális kérdés.

Én úgy érzem, mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne az élettől. Ha ezt szeretné, akkor nem ciki egyedülállónak lenni, ha nem szeretné, akkor sem az, de ő annak érezheti. És nyilván a személy nézőpontja a fontos ebben a kérdésben.

Az első meg 25 éves pasi létére nyilván nem a meleg családi fészket és a gyerekeket fogja akarni. 10-15 év múlva már esetleg. Szerintem a cikk témája nem a fiatal, még tapasztalni és bulizni vágyó fiatalokról szól, hanem inkább az írójának kortársairól (ő maga 37 éves, szerintem arról a korcsoportról beszél). Fiatalon még nem ciki vagy nem fura egyedülállónak lenni. De bizonyos kor felett, amikor már ugye a féktelen bulizás nem mindig megvalósítható vagy nem mindig "elvárt" akkor már tényleg csak az ember saját maga dönt: akarok kapcsolatot és családot vagy sem. És más emberek döntéseit cikinek nevezni, na, szerintem az a ciki. A cikk írója ha előbb dönt úgy, hogy családot akar, előbb ismeri fel a hibáit, és tesz ellenük, tesz azért, hogy legyen valakije, akkor szerintem nem lenne most egyedülálló, gyermektelen nő. De ez csak az én véleményem. Talán túl liberális vagyok, nem tudom, lehet, csak a fiatalságom miatt érzem így :D

22/l

Nagyjából egyetértek vele, szimpatikus, hogy nem másokat hibáztat, azért mert sikertelen a párkapcsolatok terén, de azért az egyedülállóság sem olyan rossz, mint ahogy a cikkben lefesti. Mindennek meg van a jó és a rossz oldala is.

Évek óta kapcsolatban vagyok, de néha hiányzik az az időszak, amikor még egyedül voltam és csak gondoltam egyet, aztán azt csináltam amit akartam és itt nem arra gondolok, hogy fűvel-fával lefeküdtem meg flörtölgettem, mert ilyen sose volt.

L

7: Igazából mindig furcsa volt a világ. Csak régen nem volt jellemző felbontani a házasságot, mert akkor kinézték utána őket a faluból. Ezért sokszor a rossz kapcsolat ellenére is "együtt" élték le az életüket.

Ugyanúgy megcsalták egymást orrba szájba (pont mint most, csak akkor nem volt még Facebook, sőt még internet, vagy számítógép sem), az együtt töltött idő pedig jelentősen leredukálódott az évek során.

Felénk például rengeteg idős házaspárnál az a program, hogy papa reggel felkel, kimegy megetetni az állatokat, aztán megy fel a hegyre inni a komákkal. Este pedig irány haza full részegen és alvás. Majdnem minden nap.

Közben a mama pedig megy ide-oda házalni, barátnőkkel cseverészni és kész. Gyakorlatilag mintha nem is egy család lenne.

8: Szerintem meg van egy ilyen rész benne:

"Azért boldogtalan, mert ugyanaz az evolúciós szoftver fut a fejében, mint minden nőnek a világon: család, fészekrakás, gyerek."

és igen. Még fiatal vagy. Én is fiatal vagyok (27) és valóban odébb van még az, hogy gyereket akarjak. Viszont nekem nem lesz késő 10 év múlva bevállalni a családalapítást, míg neked 10 év múlva már necces lesz. Ő meg már abban a korban van, hogy későn döbbent rá, de már bukta is a dolgot. Lehet még boldog párkapcsolata, de családja nem hiszem.