Mi a véleményetek az eutanáziáról? Megengednétek, egyetértetek vele, vagy mindenféleképpen ellenzitek?

én teljes mértékben egyetértek, addig van értelme élni csak, amíg azt életnek lehet nevezni.

sőt, nemrég olvastam egy cikket, hogy a fószert több mint 10 évig életben tartották, azt hitték kómában van, de ő meg végig magánál volt, csak épp le volt bénulva, és se beszélni, se semmit nem tudott. aztán valahogy mégis sikerült kommunikálni vele, és sajnálkozva lekapcsolták a gépekről.

de az azért keményebb lehetett, mint 10 év akármelyik szigorított börtönben.

szerintem az összes ilyen téma genyaság azok részéről, akik nincsenek benne, és úgy kántálják az ellenérzésüket, mert igenis jogunk van meghalni, ha pedig nincs mód rá, hogy megöljük magunkat, jogunk van másoktól segítséget kérni hozzá.

Én hiszek a sorsban és abban, hogy sok mindent meg kell tapasztalni az életből, és kire ez kire meg amaz vár, de annak oka van. Mindenkinek a saját sorsa a legnehezebb...

A mesterséges életben tartás nem támogatom. Viszont azt sem, hogy akiknek gyógyíthatalan betegsége van és elege van a fájdalomból, az sok pénzt fizetve, elmehessn egy klinikára és ott kapjon egy injekciót, ami ha jól emlékszem svájcban van.

Láttam apámat haldokolni, nagy fájdalmak közepette és nagyon szépen eltudott búcsúzni, méltósággal és szépen eltudta engedni az életet, amikor eljött az ideje, de az addigi fájdalmaknak is oka volt.

Van egy mondás: "Mindenki a saját sorsának kovácsa."

Nem véletlenül van, és nagyon igaz. A sorssal mindig akkor hozakodunk elő, ha valamit nem tudunk megmagyarázni, vagy ha kell egy kényelmes magyarázat a kudarcra, ami egyben indok is arra, hogy feladjuk és ne próbálkozzunk tovább.

Ahogy én látom, bármerre is megy és bármit is csinál az ember, mindenféleképpen lesznek olyan tapasztalatai, amiből tanulhat - ha akar. Ha meg nem, akkor úgyis megette a fene az egészet. A "sorsa" mindenkinek csak saját magától függ.

És ha valaki úgy dönt, hogy gyógyíthatatlan beteg (vagy állandó ápolásra szoruló, magatehetetlen öreg és/vagy béna, aki már csak nyűg a családjának is) lévén ő ott és akkor, ahol van, beadja a kulcsot, akkor neki annyi volt a "sorsa", kész. Az ő élete, az ő döntése.

Szerintem nagyon káros az a hozzáállás, hogy valami rejtélyes okot keresünk a rossz mögött, mert ezzel is a tétlenséget támogatjuk. Nem: a rossz oka egyszerűen annyi, hogy nem tettünk/teszünk érte, hogy jó legyen. Aki dohányzik, ne csodálkozzon, ha tüdőrákot kap. Aki iszik, ne csodálkozzon, ha májrákot kap. Aki zsíros kajákat eszik, ne csodálkozzon, ha infarktust kap. És így tovább. Mindennek van teljesen érthető, természetes oka is, és sokkal előrébb lennénk, ha mindenki ezekben gondolkodna misztikus sejtegetések helyett, amik nem vezetnek sehova, max. megkönnyítik elviselni a nyomort. De ettől még nem lesz jobb a helyzet.