Akik úgy gondolják, nem fogják megtalálni a szerelmet, azok ezt mire alapozzák?

a jelenlegi helyzetükre

Az összes eddigi sikertelen próbálkozásra

és tapasztalataikra

Nincs önbizalmunk, nem sikerült még sose semmi biztató lánnyal kapcsolatosan, félénkek vagyunk! Vagy elegünk van abból, hogy mindenkivel csak szakítunk.

Sok a hendikepem és nem vagyok egy Clooney.

Legtöbben csak szimplán qvára lebecsülik magukat, ami nem éppen teszi őket vonzóvá az ellenkező (vagy éppen azonos) nem számára. Ezért elkönyvelik, hogy soha sem lesz esélyük, és hogy ezt eldöntötték, már nem is érzik szükségét a változtatásnak...

Leginkább az én jó szerencsémre alapozok...:D Amúgy nem hiszek a sorsban, de sokszor gondolom úgy, hogy nem mindenkinek van megírva az, hogy sikeresek lesznek mondjuk a karrierjükben vagy a szerelemben. Már nem vagyok annyira fiatal sem, ha mondjuk 3 évet együtt vagyok a következő pasimmal és szakítunk, akkor már lassan gyereket fogok akarni, megint belemenni egy potenciálisan kudarcos kapcsolatba... Én el tudom képzelni magam, hogy lehorgonyzok egy barát mellett akivel kijövünk, vagy csak valakivel, aki tudom, hogy életem végéig képes lenne tolerálni, de nem feltétlen életem nagy szerelme.

arra, hogy szerelem nem létezik.

Nem tartják magukat semmire, nem veszik észre, hogy bennük is van egy csomó hiba és nem tesznek ellene semmit. A könnyebb utat választják és siránkoznak inkább. Mintha az bármit is megoldana...ezzel még jobban lehúzzák saját magukat.