Lehet, hogy a nagy ő-vel szakítottam?

Volt pár hosszabb kapcsolatom, de ő volt az, akire azt mondom, első szerelmem. 16 hónap után is olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek, szerettük-imádtuk egymást. Sokszor vitáztunk, az ő részéről sok volt a féltékenykedés.... De olyan összhangban voltunk, megvolt a telepátia, ugyanolyan kajákat szeretünk, ugyanazokat szerettük, kiegészítettük egymást, mindig meglepett valamivel, a csend nem volt kínos, humorunk is egyezett, volt, amikor egymást ölelve sírtunk, sőt, a múltunk is nagyon párhuzamos... Egy megérzés alapján mentem fel a könyvtárhoz, és ott volt... Már akkor úgy éreztük, mintha millió éve ismertünk volna egymást. Beszélt a haverjához, viccelődött, én meg nevettem rajta, és ezért folytatta a viccelődést. Küzdött értem... Mindig kiálltunk egymásért, és megbízhattunk egymásban. Csodapár voltunk sokak szemében... Én meg azért szakítottam vele, mert elegem volt, hogy 3-4 napra eltűnik, ami után veszekszünk, de mindig visszatért, és sírt, hogy kellek neki, és nem akar elveszíteni, mert ilyen csodálatos lány nincs még egy...

Szakítás pár hónapja volt, voltam azóta 2 férfivel is, de semelyiknek nem illett úgy a keze a kezembe, szája a számra, mint az övé. A hiánya napról napra, hétről hétre rosszabb. Senkinek a testét, közelségét nem tudom megszokni, az övét meg nem kellett megszoknom, első pillanattól kezdve kényelmesen éreztem magam a közelségében...

Szerintetek a nagy őt veszítettem el? Lesz még esélyem ilyen szerelemre?