Hogy lehet megbékélni azzal, hogy valakinek a külső adottságai miatt esélye sincs olyan párt találni, akihez tényleg vonzódna?

3-as: hiába. Tudok beszélgetni lányokkal, nem érzik magukat rosszul velem, csak kapcsolatra sosem engem választanak, hanem valaki helyesebbet.

4-es: magamat talán 6-osnak. A skála szerint a 7-8-as csajok tetszenének (de nem értek teljesen egyet a beosztásával).

6: válogatok hát, olyasvalakit szeretnék, akivel megvan a vonzalom. Mondom, nem hibáztatom, akinek nem kellek, csak nem tudom, hogyan fogadjam el ezt a helyzetet.

8: igen. De pont ez az amit nem tudok elfogadni, hogy rajtam kívül álló tényezők miatt csak olyan juthat, aki nem tetszik (azért egyébként egy nőnek sokkal több eszköze van javítani a külsején, mint egy pasinak).

Abból az igényből meg hogy lehet leadni, hogy nekem tetsző lányt akarok?

Egyébként pedig nem CSAK külső alapján választok, de ha a külső vonzalom nincs meg, akkor mi értelme egy párkapcsolatnak? Az max. barátság.