Rossz ember vagyok ha emiatt sötét kárörömöt erzek?

én valami hasonlót éreztem amikor kerekesszékben jött velem szembe az egykori osztálytársam aki szimpla unaloműzésből vert rendszeresen az óraközi szünetekben.

megfordult a fejemben hogy kihívom egy visszavágóra de nagy kegyességből úgy csináltam mintha nem ismerném fel

Ez a te elégtételed:)

Gratulálok, átérzem.

Én kövér, csúny kislány voltam, szétszekáltak általánosban, de még gimi elején is. Aztán jött a végzős év, és szeptember elsején egy fullos bombázóként léptem be a suliba. A januárban elkezdett fogyásomnak akkorra lett látványos eredménye(ugye nem is láttak a nyáron), új frizura, dögösebb testen dögösebb ruhák, az arcom is megszépült valahogy:) Szóval az egykori ugatóim kövérkés, ragyás, kiégett emberkék lettek, én meg ragyogtam, akár a Nap.

Most is utálnak, de már irigységből, és ez így egészen más.. :)

Nem vagy rossz ember, sérelem ért korábban és most megvolt a revans:)

Ugyanez van nálam is, szétcikiztek a lány osztálytársaim ,hogy sovány vagyok. Azutan már csak csendben utáltak amikor megláttak az osztálytalálkozón két gyerek után is karcsún, nagy cicikkel, darázsderékkal. Mindegyik elhízott, szétfolyt, rossz volt rájuk nézni.

Nem is hívtak meg a következőre:D

Azt, hogy szerencsés vagy és gének terén is, mint én.

Ettől még nem vagy rossz ember.

Bár engem 20-onnak szoktak nézni. És én nem járok osztálytalálkozókra sem, az idő elteltével, megszűntek ezek az iskolás ismeretségek, meg a sok költözéstől, de nem is bánom, sokkal több és új, érdekes élményben volt részem, mint szerintem nekik valaha is lesz/volt.

Némelyiket láttam és ők is megkoptak úgymond.

Igaz a suliban is kelendő voltam, mint később is a férfiak körében.

Aztán megtaláltam mostani Párom, akivel együtt élek, és tőlem fiatalabb férfi.