Én akkor a fiúkat vagy a lányokat szeretem?

Nem is tudom hol kezdjem. Inkább mondom a lényeget.

Na az a szitu hogy voltam már szerelmes fiúba meg úgy vonzónak is találtam. Ez így helyes volt a környezetemnek és nekem is, lány létemre. De közben a lányokat is megszoktam nézni, de csak úgy néhe. És bevallom, hogy éreztem már szerelmet lány iránt, de ennek a kezdődő szerelemnek az vetett véget hamar, hogy egyszerűen nem akartam elfogadni a dolgot, kétségbe estem a dolog miatt. De szerencsére ez hamar elmúlt. Meg amit nem mondhatok szerelemnek, inkább tetszés, szokott lenni egy lány a buszon aki hát...nagyon szép, és amikor meglátom nagyon örülök neki, bennem nagyon megmaradt az az emlék amikor mellém ült, és megkérdezte az időpontot. Meg még egy szőke lány is megmaradt bennem, de az hosszú sztori. Ez normális hogy 15 évesen még így ingadozhat ez a dolog? Mert sokszor nem tudom eldönteni hogy melyiket kellene, de általában inkább a velem ellentétes nemű társakra szoktam jobban rákoncentrálni, mert az a társadalmilag elfogadott, és a környezetemben is. Tehát ez csak egy ilyen természetes dolog hogy úgy érzem egyre gyakrabban hogy a lányok is érdekelnek, és majd ez elmúlik?Vagy ilyenkor már beáll az a dolog hogy kit szeretünk? Mert én jobban szeretnék olyan lenni, akit elfogadnak, és nem nézik rossz szemmel. L/15 (Negatív kommenteket nem kérek, és igen, újévkor kérdezem, szeretnék tiszta lappal indulni)