Hogy mondjam meg neki kedvesen, de határozottan, hogy néha kell egy kis egyedüllét, és nem akarok 7/7 vele lenni?

Két hete van pasim, egy hónapja ismerem. Azóta kb 3 napot voltunk külön (mert műtétem volt), és kezd idegesíteni, hogy nem tudok nyugodtan lenni a lakásban. Szeretnék nyugodtan elmenni vécére mondjuk, meg gusztustalanul enni, elhívni valamelyik haveromat hülyéskedni, meg filmet nézni, de erre kb lehetőségem sincs, mert a srác folyton itt van. Most is csak azért sikerül egy kicsit nélküle lennem, mert azt hazudtam, hogy egy havernál vagyok. Mondtam már neki párszor, hogy legyünk egy kicsit külön is, de egyszerűen nem fogja fel. Ha mondom is, hogy ne, ma egyedül akarok lenni, egyedül akarok aludni, meg ilyesmik, képes, és ideállít, könyörög, hogy engedjem be. Szeretem, meg nyilván ő is engem, nem is csak a szex miatt akar velem lenni, mert a műtétem miatt még nem lehet, de tényleg kell egy kis egyedüllét, idő, amit arra fordítok, hogy magammal foglalkozzak, a munkakereséssel, a sulival, meg a műtéti sebekkel, amikkel még el kell mennem párszor orvoshoz. Nem szeretem, ha korlátoznak bármiben, ezt ő is tudja, ezért nem értem, miért nem lehet külön is lenni egy-két napot.

20L 19F