Hogy mondjam meg neki kedvesen, de határozottan, hogy néha kell egy kis egyedüllét, és nem akarok 7/7 vele lenni?

Köszi utolsó :D

Hát most na, van, akinek elég az, hogy minden áldott nap a szeretett személlyel van, és közben nincs lehetősége simán csak barátnőkkel, haverokkal elmenni szórakozni, elmenni egy kicsit egyedül sétálni, levegőzni. Nos, nekem ez sincs! Néha szeretnék nem csak, és kizárólag az ő társaságában lenni. Én elhiszem, meg tudom, hogy szeret, de ez akkor is sok. Iskolába járunk, neki is hamarosan lesz munkája, ezek a dolgok nem így működnek, hogy nem csinálunk semmit, élünk egyik napról a másikra, és közben úgy igazán élni is elfelejtünk. 20 évesen, ne haragudj, nem fogom lekötni magam senki mellett ennyire.

Igen, az vagyok, és most, hogy nem vagyok vele, hiányzik is. De kezdek megmakkanni, amiért azokat a dolgokat nem tudom nyugodtan csinálni, amik csak rám tartoznak, értsd, székelés...Nem bírom, ha valaki a vécéajtóban áll, mikor kakálok, és beszél hozzám. A szépítkezés is olyan dolog, amit nem a pasim jelenlétében szeretnék csinálni, azt akarom, hogy ő csak a végeredményt lássa, ez a normális. És szeretnék néha egyedül aludni, vagy épp nem aludni, hanem gondolkodni.

Szerintem maga a szerelem érzése, és az, hogy nem akarok 7/7, 0-24 vele lenni, nem zárja ki egymást. Én olyan típus vagyok, akinek kell egyedüllét, szabadidő, amit azokra a dolgokra fordítok, amik, mint mondtam, csak rám tartoznak.