Iskola vagy magánélet?

Szerintem össze lehet egyeztetni a kettőt. Legalábbis nekem (lekopogom) sikerülni szokott.

Orvosis vagyok, ráadásul már eléggé a végén, tehát van némi tapasztalatom. Barátommal mindig is távkapcsolatban voltunk, eleinte Pest-Szeged, most pedig Szeged-München távolság.

Mikor Magyarországon volt, akkor a szorgalmi időszakban a hétvégéket (péntek estéről vasárnap estig) mindig együtt töltöttük. Igyekeztem mindig mindent úgy intézni, hogy a hétvége szabad legyen, vele tudjak foglalkozni. Nagyon-nagyon ritkán esett meg olyan, hogy egy hétvége kimaradt.

Vizsgaidőszakban pedig vagy igyekeztem úgy pakolni a vizsgáim, hogy utána maradjon egy viszonylag hosszabb időszak, amikor vele lehetek, vagy egyszerűen elvittem a tanulnivalót hozzá. Délelőtt, amíg aludt tanultam, utána meg volt közös program. Ha nagyon szarul álltam, akkor délután is simán hagyott, elfoglalta magát, este meg kicsit összebújtunk vagy csináltunk valamit. Még ha csak együtt is alszik az ember a párjával, az is jobb, mint a semmi:)

Most, hogy Németországban van, nyilván kevesebbszer kell úgy megoldani a dolgot, hogy jó legyen, hiszen nem tudunk hetente találkozni. De mikor ráér, akkor sokkal fontosabb, hogy úgy időzítsem a dolgaim, hogy együtt tudjunk lenni, hiszen ha egy találka kimarad, akkor akár 3 hónapig nem látjuk egymást.

Most pl. szigorlatra kell tanulnom, van rá 2 és fél hetem, így 1 hetet a barátommal vagyok és akkor tanulok, mikor dolgozik, a maradék másfél hétben meg hazamegyek és teljes erővel a vizsgára koncentrálok.

Szóval kompromisszum mindig kell, olyan nincs, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Na meg nem árt, ha az ember viszonylag könnyen tanul, valamint a párja is megértő.

Én már összeköltöztem a barátommal, és nem miatta nem tudok többet tanulni... Kis lustaság vagyok, ami így egyetemi berkekben nem túl pozitív dolog, de történetesen ha akarnék, akkor gond nélkül tudnék tanulni elég sokat. Mert az órákra ugyan bejárok, de dolgozni nem dolgozom, így rettentő sok szabadidőm van. A barátom meg már dolgozó ember, reggel elmegy, délután jön. Nem miatta nem tudok tanulni...

De ha azon múlna, nekem fontosabb a magánéletem mint az iskola. Élvezem meg minden, de sokkal inkább családközpontú mint karrierista vagyok, ha véletlenül úgy alakulna, semmi bajom nem lenne azzal, hogy ott hagyjam az egyetemet. Már ha elég nyomós indokom van rá (pl gyerekek?). Így viszont ZH és vizsga előtt tanulok pár napot, az év többi részében meg inkább a háztartással foglalkozom.

Így belegondolva a mai feministák engem kibeleznének. Fura.

22/L

Barátod valamit NAGYON rosszul csinál.

Mi a barátommal mind a ketten egyetemen tanulunk, másodévesek vagyunk. Mindketten nehéz szakon vagyunk, rengeteg időnk és energiánk megy rá, mindketten a lehető legjobban akarunk teljesíteni - mégis jut elegendő időnk egymásra!

Soha nem ment még az iskola kárára az együttlét, fordítva azonban már előfordult, de nem gyakran, és mindketten elfogadtuk ezeket a helyzeteket. Együtt lenni tudunk később is, de ha most elcsesszük a tanulást, azt később baromi nehéz bepótolni...

Az is jó orvos lesz aki hétvégén mindent csinál csak nem tanul. :D

Én egy kemény mérnökin vagyok a vége felé, magánéletem kb annyi, hogy haverral néha eljárok moziba, meg sportolok, olvasok, hobbi szinten gamerkedem, ennyi, barátnőm sosem volt, nem is kell, majd eljárok prostizni csak még nem akarom hogy az egyetem rovására menjen, hogy miért döntöttem így az hosszú, nem megyek bele.

Egyébként kőkemény tanulás van, de én ezután nem akarok megállni még legalább 1 diplomát szeretnék. Szerintem az orvosit eléggé felfújják, a laikusok azt hiszik kemény, de látható az itteni kommentből is, hogy az lóf.sz, csak bekerülni nehéz.

Inkább a legkeményebb mérnöki szakokon nézz szét, vegyészek, gépészek, építészek, biztonságtechnika és hadmérnökök és villamosmérnökök között. 70-75%-ban még ennyi idejük sincs szabadon, mint nekem. Csak egy példa: kb 2 hetem lesz megterveznem egy komplett motort, és ez csak 1 tantárgy a 9 ből ebben a félévben, szted érdekel az, hogy most mi legyen a magánéletemmel? Nyilván nem, majd eljön annak is az ideje...

Kedves utolsó!

Hát nézd, nekem van mérnökis ismerősöm, akinek be se kell járnia péntekenként iskolába. Ne becsüld le az orvosira járókat. Mert azt mondják ők a beképzeltek, de a te írásodból süt, hogy baromira el vagy szállva magadtól. Sajnállak, hogy életed az egyetem, és baromi magányos lehetsz. De ne mondd már meg nekem, hogy hogy leszek jó orvos :)

Az a mérnök ismerősöd az általam felsoroltakra jár? Ha igen, akkor ő a ritka kivétel (lehet, hogy gyenge helyre jár), én is csak azt mondtam, hogy 70-75%-ban van ez így. De ne haragudj meg, nekem konkrétan csak hétvégén van időm tanulni. Hétfőtől péntekig 8-tól 5-ig egyetemen vagyok. Én nem hinném, hogy téged agyondolgoztatnának, ha minden hétvégédet "szabaddá" tudod tenni, az nagyon laza. Én egyáltalán nem vagyok eltelve magamtól és magányos sem vagyok, jól érzem magam így, és örülök, hogy azt tanulhatom ami érdekel és ráadásul baromi jó diplomát is ad és az egyik legjobb helyen tanulhatom.

Szerintem nem leszel kiemelkedő orvos így. Beraknak éjjeli ügyeletbe aztán majd jöhetsz ide panaszkodni.

Utolsó, még nagyon az elején vagy, így betudom ezt a tapasztalatlanságodnak. Ha csak nem milliomosok a szüleid, akkor magánpraxisról ne is álmodj egyelőre. Ahhoz nagyon jónak kell lenni, hogy az emberek 15 ezret kifizessenek neked egy tömésért, mikor ingyen is meg lehet csinálni. Én pont most váltottam a magánorvosomról egy nagyon jó másikra, aki nem magán, tehát ingyen megcsinálta nekem a 15 ezres tömést, dettó ugyanabból a tömőanyagból. És nem érdekelt, hogy édesanyám régi jó ismerőse, mert az emberek sem hülyék, hogy bármennyit kifizessenek.

És ez, hogy nem az életed az egyetem, szerintem ezt még egyszer sose ejtsd ki a szádon, egy orvosnak tilos ilyet mondania. Azt gondolom, hogy ilyen hozzáállással örülni fogsz, ha lesz beteged, nem hogy magánpraxisban fogsz dolgozni, mert lesznek nálad sokkal elkötelezettebbek, akik ezerszer jobb szakemberek lesznek nálad. Én legalábbis ezután a mondatod után sosem mennék hozzád, és nem is ajánlanálak senkinek. Nálunk is vannak nagyon jó tanulók, akik a szín 5-öseiket puskázással érik el, míg én puska nélkül is kapok tanulmányi ösztöndíjat, erről ennyit.

Hogyan legyél jó orvos? Szerintem az elkötelezettség mindenek felett az a minimum lenne, egy olyan embernél, akinek az a szakmája és az életcélja, hogy másokon segít és gyógyít. Ha csak a magánpraxis és a lóvé miatt csinálod, szerintem már most hagyd abba.

65%-os:

Nem értem ezt a rosszindulatot. Leírtam a tapasztalataim, nem hiszem, hogy ebből arról kellene következtetéseket levonni, hogy milyen orvos leszek.

Egyébként ha érdekel elárulom, hogy

1. Attól, hogy nem hétvégén tanulok, mert akkor a barátommal szeretnék lenni, attól még bizony tanulok. Nem is keveset.

2. Jó jegyeim vannak, ösztöndíjat is kaptam mindig, és sosem puskáztam. Nem is nagyon lehet, tekintve, hogy az összes lényeges vizsga (értsd: nem szabadon választható akármi) szóbeli.

Én elhiszem, hogy a mérnököknek sem egyszerű. De nem értem, miért kell azt gondolni, hogy mindenki másnak baromi könnyű.

Hallomások alapján én inkább úgy látom, hogy a mérnöki szakokon a szorgalmi időszak a húzós a sok beadandó és ZH miatt, viszont a vizsgaidőszak lazább, mert egy rakás vizsgát ki lehet váltani az évközi dolgokkal.

Nálunk pont fordítva van. A szorgalmi időszak lazább, nincs olyan sok számonkérés és beadandók sem, de a vizsgaidőszak viszont tanulás ezerrel.

Egyébként spec. magamat igen elkötelezettnek tartom a választott szak iránt. De nekem igen is fontos a magánélet, csak akkor tudok boldog lenni, ha az is rendben van. Egy besavanyodott, boldogtalan, frusztrált orvos pedig sosem lesz igazán jó. Kell a lelki egyensúly, anélkül megette a fene.

Nekem ez a véleményem.

Ha neked az az élet jó, amit választottál, akkor egészségedre. Csak ne várd, hogy mindenki egyet értsen vele. Azt már csak félve kérdezem meg, hogy esetleg az a frusztráció, amit éppen most, rajtunk vezetsz le, nem-e abból adódik, hogy az egész életedet az egyetem tölti ki?