Vajon találok olyan pasit akinek én kelleK?

2 perc telt el és még senki nem kért képet?

Hát akkor... Képet kérünk!

Voltam hasonló helyzetben és kb. fél éve változtam meg ilyen téren. Párt még nem találtam, de lett önbizalmam és könnyebben megy az ismerkedés, beszélgetés.

Nem kell elkeseredni, majd találsz valakit :)

20/f

Hasonló cipőben járok, illetve jártam. Engem is sokat bántottak általánosban, sőt, még középiskolában is. Megesett, hogy fizikai bántalmazásig fajultak a dolgok. Középiskolában már nem is nagyon beszélgettem senkivel, elég magamnak való voltam. Lányok közelében mindig lefagytam, így velük főleg nem kommunikáltam. Bulizni sem jártam egyáltalán. Igazából most se nagyon mozdulok ki ilyen helyekre, viszont a legtöbb gátlásom már szertefoszlott, és sokkal nyitottabb vagyok az emberek felé. Már nem vagyok olyan zárkózott, mint régen. Sikerült magam túltennem ezeken a régi sérelmeken. Megbocsátottam azoknak, akik bántottak, mert a valódi áldozat igazából nem én voltam, hanem ők. A szeretethiányukat rajtam próbálták levezetni.

Párkapcsolatom még nem volt, adódóan abból, hogy nem is kerestem soha barátnőt. Interneten próbálok lányokkal beszélgetni, hogy bepótoljam azt a pár évet, amíg egyáltalán nem kommunikáltam velük, illetve, hogy kicsit megismerjem őket. Elég jó tapasztalataim vannak. Szerintem már arra is képes lennék, hogy élőben, akár egy randi keretein belül találkozzam valakivel. Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok.

Neked azt tudom tanácsolni, hogy ne félj. A félelem a legnagyobb ellenség. Tudok neked linkelni egy két részes nagyon jó előadást, ami nekem sokat segített. Ha gondolod hallgasd végig. Szerintem megéri.

https://www.youtube.com/watch?v=gL3TTM30zeY

https://www.youtube.com/watch?v=vMgZtk6XPoE

21F

Egy lánynak nem kell nagy dumásnak, magabiztosnak lennie. Ha valakit jobban megismersz, akkor pedig úgyis feloldódsz.

Nekem sokkal cikibb, hogy férfi létemre oldódok kicsit nehezen.

30F

Én randizok veled :3

20F :*

Ugyanebben a helyzetben voltam én is sokáig. Általánosban és középiskolában is elég duci lány voltam, szóval alapból nem igen voltam a fiúk álma. Aztán szépen lefogytam, egész csinos lettem, de még mindig nem ment úgy az ismerkedés a fiúkkal, ahogy szerettem volna. Mindig azt vártam, hogy majd ők jöjjenek hozzám, de sajnos ez nem igen történt meg. Tény és való, hogy elég csendes és zárkózott személyiség vagyok, ami főként az iskolás éveim alatt alakult ki a külsőm miatt.

Azonban most végre van egy srác, akivel elég közel kerültünk egymáshoz és már az első csókomat is megkaptam tőle. Nem volt egyszerű rátalálni, az biztos. És most kezd igazán nőni az önbizalmam, hogy érezteti velem, milyen különleges vagyok és mennyire akar és kíván engem mindenféle téren. És abszolút kitartó volt, nem hagyott ott a fenébe, mint a legtöbb fiú, amikor nem ugrottam egyből a karjaiba.

Őt az interneten ismertem meg egy társkereső oldalon, szóval az ilyen visszahúzódó embereknek ez egy nagyon jó lehetőség. Csak fel kell készülnöd a sok idiótára is, és azokra akik csak azt akarják tőled. Viszont ha tényleg megtalálod azt az egyet, akkor mindez megérte. :)

Személyes ismerkedés terén pedig azt tudom tanácsolni, hogy a fiúkban ne a potenciális pasi jelöltet keresd, csak tényleg lazán haverkodni kell velük. Aztán majd minden úgyis alakul magától.

Úgyhogy tényleg nem kell elkeseredni, te is meg fogod találni előbb-utóbb a párod. :)

20/L