Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
"Kapuzárási-nyitási" pánik 25 évesen?
vagy kapunyitási? Nem tudom.
25 éves felnőtt nő vagyok, szakmával, egyetemi diplomával. Nem rég kezdtem el dolgozni, lassan önálló, felnőtt életem lesz.
Viszont valahol legbelül borzasztóan öregnek érzem magam. Az elmúlt másfél évben több családi tragédia történt nálunk, emiatt nem tudom "úgy" nézni az életet, mint korábban.
Egyre csak látom, hogy a gimiskori barátnőim házasodnak-szülnek ( ők 18 éves koruktól dolgoznak, én eddig tanultam, a "semmibe" nem szeretnék gyereket szülni) és emiatt elég nagy nyomást érzek magamon.
Nem tudom, hogy viselkedjek - alapjáraton egy kedves, mosolygós, beszélgetős lány vagyok, de néha a "korom miatt" elég hülyének érzem magam, ha így viselkedem- pedig nincs benne semmi gyerekes, csak jó humorú és talpraesett vagyok/voltam/lennék.
Nem tudom, hogy öltözzek- az eddigi ruhatáramat (feliratos pólók stb) cikinek tartom, az elegánsabb, munkahelyi darabokban pedig "nagyasszonynak" -irónia- érzem magam, ami szintén nagyon kellemetlen.
A férfiak terén pedig káosz minden. Évek óta kapcsolatom van, de ő még tanul, jelenleg messze lakik tőlem, őt is gyereknek érzem. ( érdekes módon régebben ő volt A Férfi az életemben, amióta ilyen furcsán érzem magam, azóta ez a helyzet).
A velem egy korú munkatársak pl. már nem is néznek nőnek- vagy éppenséggel öregnek tartanak. A 19-20 éves kislányokra vadászik az összes - ez szintén elég lelombozó.
Mindenkinek ilyen az "átállás"?
Ha igen, miért nem figyelmezteti a gyerekeket arra, hogy ez ilyen nehéz, és, - ami szerintem a nagyobb probléma- frusztráló ?
válasza:ismerős érzés... 23 évesen inkább 18évesekkel buliznék, szórakoznék - korábban sose jártam bulizni, csak tanultam...
munkát kéne keresni, de inkább csak sportolok, szórakozok - régen mindig komoly ember voltam, aki előre tervezett meg mindent.
stbstb
válasza: válasza:Szerintem ezek az ambivalens érzések valahol természetesek, én a helyedben nem aggódnék. Minél többet tapasztal az ember, annál öregebbnek érzi magát, plusz írtad mennyi tragédia történt az elmúlt időben. Talán az élet is elnyűtt kicsit. Idővel rendeződni fog a fejedben minden, csak ne görcsölj rá, és ne kattogj sokat ezen.
A szüleinknél valahogy gördülékenyebben mentek a dolgok, lehet nem érzik át miről beszélünk.
De te most azt várod, hogy rád hajtsanak, miközben van barátod? Ez nem tiszta.
Nem várom azt, hogy rám hajtsanak, de azért eddig attól függetlenül, hogy van-e párom, a környezetemben mindig éreztették velem, hogy nő vagyok.
Most kiestem a célkategóriából és ez nem tesz jót az önbecsülésemnek / csak megerősít ebben az "öreg vagyok" érzésben.
Viszont igen, pl féltékeny is vagyok, amikor a hétvégi terveiket ecsetelik, hogy hol-merre szednek fel 20 éves kiscsajokat.
Nem azért, mert azt akarom, hogy rám mozduljanak, csak jól esne, ha még a felszedhető kategóriában lennék.
Vagy nem tudom.
válasza: válasza:
válasza:Hatalmas gondjaid vannak kérdező… Most komolyan annyira foglalkoztat, hogy a veled egykorú kollégák kiket szoktak felszedni? Miért, melyikre vagy ráizgulva? Mert ha egyikre sem, akkor nem értem, miért érdekel az ő magánéletük. Amúgy ha valakinek párja van, akkor elvileg csak az ő "dugható kategóriájában" akar szerepelni, nem?? Vagy tán ribi vagy?
Szerintem támadd le a kollégákat sorban, hátha beleférsz még valamelyiküknek a kategóriába :D Amúgy nem lehetsz túl értelmes a "kérdésed" (mi itt a kérdés egyáltalán?) alapján, hiába az egyetemi diploma.
Amúgy a lényeg nem az, hogy 20 vagy 25 éves vagy-e, hanem 1. jó nő vagy-e, 2. intelligens vagy-e (ez kilőve).
válasza:Kedves utolsó előtti, fogalmad sincs, mit éltem át az elmúlt hónapokban és miért vagyok olyan, amilyen.
Egy felől, nem vagyok ribi - összesen 2 férfival feküdtem le életem folyamán.
Ez előtt, az önbizalmammal nem volt semmi gond. Érdekes módon, rajtad kívül a többi válaszol értette, miért hozom fel példának a kollégákat.
Az meg, hogy butának stb nevezel.
Valóban, biztos buta vagyok :)
Tudod, az intelligenciámmal semmi probléma nincsen, viszont az érzelmi életem "kissé" kisiklott, amikor alig pár hónapja, néhány hét eltéréssel elvesztettem a szüleimet.
Igen, a fő problémám ez, viszont olyan szinten kihat az életem MINDEN területére, hogy először a tüneti kezelést kell megoldanom. Mivel a fő problémához nem vagyok elég erős.
Erre irányuló törekvés volt a kérdés is.. minden esetre, köszönöm az őszinte és jóindulatú, illetve felettébb hasznos válaszodat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!