Ha odajön az a baj, ha nem jön oda, az a baj. Akkor mi a baj (om)?

Belátom, hogy paranoiásnak tűnhet a dolog, nézzétek el nekem, az önbizalomhiányból fakad. Hangsúlyozom nem nyafogni szeretnék, csak valahogy legyőzni ezt az érzést, ami gyötör.

Röviden az a gondom, hogy hiába szeretek szórakozni, ha barátnőkkel elmegyünk bármilyen szórakozóhelyre, általában rosszul érzem magam, mivel minden férfit ők érdekelnek (nem irigykedem rájuk, de ez tény), mert jól néznek ki, én hiába öltözöm jól, sminkelek, igényes vagy sajnos duci is vagyok. Ez hiába fáj egy kicsit, annyira megszoktam, hogy ha odajönnek hozzám azt nem tudom mire vélni, illetve azt gondolom, hogy a pasi "ha nincs ló a szamár is jó" alapon jön oda hozzám és ez taszít. Tudom, hogy pár pasinak a duci lányok is bejönnek, de ezt csak akkor fogom fel, ha végiggondolom, az ellenkező érzés sokkal erősebb mint a gondolkodás. Mégis hogyan tudnék újra pozitívan gondolkodni, elég régóta tart már ez a helyzet, 29 éves vagyok. Esetleg ez már pszichológus kategória?