Mit gondoltok a viszonzatlannak hitt szerelemről?

Hát inkább csak elrontott. Még az egész óvodában kezdődött ilyen első "szerelem" Sülve főve együtt voltam a lánnyal tök jól éreztük magunkat aztán ovi után elváltak útjaink, a lány elköltözött éskb 5 évig nem találkoztunk. Anyáék mondták, hogy akkoriban mennyire megváltoztam mikor elváltak útjaink mennyire magam alatt voltam. Aztán hosszú idő után visszaköltöztek ide a városba párszor találkoztunk iskola után feljött hozzánk beszélgettünk stbstb. És ott rontottam el, hogy akkoriban 11-12 évesek voltunk a lánynak volt 1-2 ragya az arcán és ez nekem nem tetszett (ne ítéljetek el 11 évesen azt se tudtam mi az). Aztán később nem is nagyon találkoztunk már. A lány a mai napig a városban lakik és gyönyörű lány lett. Azt hiszem ezt mondhatjuk elszúrásnak mikor ott volt a lehetőség. Dehát ez van :)

Tapasztalatból mondom, hogy a legszarabb érzés, amit el tudsz képzelni :( Másfél évig szenvedtem egy ilyenben. Végig tisztában voltam vele, hogy "pazarlás", de nem könnyű egy ilyenből kilépni.

Mindenki érintett:) Honnan tudod, hogy nem e beléd volt valaki szerelmes, de nem merte elmondani? Vagy ha odamész valakihez akkor nem is mondhat nemet? Az is viszonzatlan lesz. Csak azokról tudsz akik mertek szólni neked, de akik nem azokról nem tudsz. Szóval erinteevagy te is, de nem tudsz róla.

Viszonzatlan szerelem az életembe nem volt, viszont 1,5 évet húztam le egy olyan kapcsolatban ahol bár szerettük egymást nem volt működőképes a dolog. Az se kellemes...