Régóta tudja és most mégis megsértődött?

Az a helyzet hogy fél éve megismertem egy srácot aki 23 éves létére még mindig otthon ül, érettségi óta tanulgatott valamit hogy mégse tűnjön úgy hogy nem tesz semmit de kb az apja tartja el, aki igazából nem is vele él, mert összevesztek és otthagyta. Testvére nincs, egyedül van hagyva, csak internetes kapcsolatokat ápol.

Mikor megismertem még teljesen normális volt, kedves, aranyos, jól elbeszélgettünk, ám amikor szóba hoztam újra hogy nem szeretnék tőle tényleg semmit, (nem is az esetem, meg csak barátságnak indult az egész, ez már az elején tisztázva volt, sőt, előtte lépett ki egy kapcsolatból is, ezért se akartam semmit) mert láttam rajt, hogy nagyon igényelné a társaságom, akkor kicsit visszább vett, de ennek is már 4 hónapja, azóta csak egyre rosszabb lett.. Állandó jelleggel írogatott, találkozni is akart velem, sokszor persze csak viccesre vettük, reménykedtem hogy a vicc tényleg vicc. De nem.

Elkezdett "Drágaságomnak" hívni, és nem akarta elfogadni a tényt hogy én nem viszonzom a kezdeti érzéseit se, pedig elég világosan megmondtam hogy nem lehet semmi.

Azóta ha éppen nem megsértődött, akkor folyton csak sajnáltatta magát hogy ő milyen egyedül van és nincs senkije, és még én is ilyen vagyok, de már az agyamra ment annyira rám akaszkodott, és fárasztott.

Én suliba járok, nagyon sok dolgom van, nincs nekem erre időm este hogy a nyavalygását hallgassam, be vagyok táblázva, elfoglalt vagyok, már nem akarok a gép előtt lógni, ez is a baja, mert sok más tevékenységet kell végeznem, és ezt képtelen megérteni.

A kérdésem oka az, hogy lelkiismeretes ember vagyok, és bánt, hogy most rám sértődött meg, pedig csak azt mondtam neki, hogy nyisson mások felé is, ne gubózzon be, de csak annyit hallott meg belőle hogy milyen ellenséges vagyok és ő szeret engem, de én őt nem.

Mit mondhatnék neki hogy megértse végre?

Hagyjam, hogy lenyugodjon és végiggondolja az életét?