Egy nő csak akkor lehet elégedett magával, ha S-es méretet hord? Miért hiszik sokan, hogy aki nem nádszál vékony az igénytelen és nem foglalkozik a testével, csak zabál?!

Azt akartam mondani, ha nő lennék, akkor magamat csodálnám. Bár az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy sok nő ezt inkább hátrányként éli meg, szóval nem bagatellizálom el a dolgot, de hát férfi vagyok, én más oldalról látom.

Szokásos hülyeség, semmi több. Ez olyan, minthogy csak akkor lehetek boldog férfi, hogyha 20 körül van a testtömegindexem, ha meg nem akkor kezdjek el szégyenkezni? (nem beszélve arról az esetről, hogy ha valaki ki van gyúrva az is feltornázza kissé ezt a számot, és hiába lesz magas, egészséget tekintve ugyanolyan jól van az illető, mint akinek az érték 20 körüli). De ha szélsőséges példával akarok élni. Nincsen V testalkatom, most akkor nincs értelme élni? Vagy mert nem akkora a p.csöm, mint egy póninak. Ezek olyan baromságok. Nem ilyen sz.rok teszik az embert értékessé. Ha valakinek tényleg csak ezek a dolgok a fontosak, azokat inkább kerüld el. Mindenki magának akarjon megfelelni, az a boldogság kulcsa. Ha meg ilyen bulvársajtós söpredékek által írt értelmetlen hülyeségeket akarsz a saját értékrendszeredbe beépíteni az téged minősít.

Igen, ezekre gondoltam. Egyik ismerősöm találóan megfogalmazta: Bármilyen férfival beszél, őt nem érdekli maga az ember, csak az, hogy valamivel betömje azt a lyukat :D Amúgy hol voltál fagyisnéni? Arra megyek jövőre, éppen arra járok, halaszthatatlan dolgom lesz ugyanis, amit mindenképpen el kell intézzek :D