Úgy érzem csak érdekből vagyok együtt egy férfival. Hogyan változtassak ezen a helyzeten?

Röviden a történet... Egy pokoli helyen dolgozok lassan 1 éve, úgy telltek el hónapok hogy mindennapos terrorba tartottak a munkatársaim, gyűlöltek, kiközösítettek ok nélkül, ott kavartak be nekem ahol csak tudtak...a végén odáig fajult a dolog hogy 2 hétig pszichiátriai okokkal táppénzen voltam. Aztán az egyik férfi munkatársam átkerült abba a műszakba ahol én is vagyok. Ő már 10 éve itt dolgozik, de eddig nem is beszéltünk mert mindig váltásban dolgoztunk. De felfigyeltünk egymásra és randizni kezdtünk titokban, majd kapcsolat lett belőle, igaz még nem komoly 3 hónapja vagyunk együtt. A munkatársaim ezt szép lassan megtudták, ami persze nagyon nem tetszik nekik, de mégis óriási változás történt a mindennapjaimban. Nem szólogatnak már be, nem készítenek ki mindenféle rosszindulatú csellel munka közben, sőt a legtöbben még köszönni is szoktak azóta, és szóba állnak velem ha kérdezek valamit vagy segítséget kérek.. Szóval azóta nem járok gyomorgörccsel dolgozni, igaz hogy most is utálnak ezek az emberek, de már nem merik kimutatni. És mindez a férfi miatt van akivel együtt vagyok, ugyanolyan munkás mint mi, a lényeg hogy elég határozott személyiség, ő van legrégebb óta a cégnél, mindenkivel jóba van, szóval az emberek szeretik tisztelik őt, ezáltal a barátnőjét sem merik nyíltan bántani. Nos lehet hogy mindez olyan ovis gondolkodásnak tűnik kívülről, de valóban így működnek ezek az emberek. Falusi gyári munkásokról van szó amúgy, a legtöbbje birka módon viselkedik amint láthatjuk a történetben. És ezt ne vegye magára senki, én róluk beszélek akiket ismerek, nyilván nem minden falusi ember ilyen. Eddig jó volt minden Vele, olyan rózsaszín köd volt előttem, folyton csak szexelni akartunk...de mikor elkezdtem megismerni a jellemét elmúlt ez a rajongás sajnos. Egyáltalán nem ő az a férfi akivel én el tudom képzelni a jövőmet. Aztán persze jöttek a veszekedések, volt hogy pár nap mosolyszünet volt, amit a munkatársaink is észrevettek és emiatt megint hiéna módjára viselkedtek velem, amint észrevették hogy már nem áll mellettem Ő, és egyedül vagyok. Aztán kibékültünk és újra jó volt a hangulat. Azóta is együtt vagyunk, de én egyre jobban a szakításon gondolkodom, csak tudom hogy azt nem tehetem, mert akkor nekem végem, kicsinálnak ezek az emberek, és felmondani nem tudok. Szóval egyre jobban szégyellem magam hogy csak érdekből találkozok már vele, meg mondok neki szépeket.