Csak nekem tűnik úgy hogy elképesztően sok az unalmas ember?

Tetszik hogy itt is mindenki a másikat hibáztatja, az államot meg a munkát ahelyett, hogy rájönne és magába nézne, hogy a munka rohadtul nem SZABADNA, hogy az életetek fő szempontja legyen. Ebben a szaros monetarista világban fontos az, hogy pénzt keress és munkád legyen, de NEM LEHET ez az életed fő része, mert akkor nem vagy más csak 1 rabszolga aki azért dolgozik, hogy ne haljon éhen...

Ha megfordítanátok a nézőpontotokat, és elfogadnátok hogy egy ilyen világban élünk akkor igenis az a megoldás, hogy kivedd az egészből azt amit csak ki lehet venni. Legyen önbizalmad, higyj a tudásodban és a munkádban, higyj benne, hogy nem vagy lecserélhető, hogy nem csak 1 szaros szám vagy a cég költségvetésében, hanem állj ki magadért, és hitesd el a feletteseiddel/főnököddel, hogy te nem vagy egy senki, egy szar egy pótolható alkatrész, és csikard ki a cégből hogy olyan fizetést adjanak ami SZÁMODRA jó, és nem a cég számára. Mire eljutsz idáig már függeni fog tőled a cég, és ki fog fizetni bármennyit, hogy megtartson... De ehhez ész kell és olyan hozzáállás.

És akkor talán 1x majd ha belgondoltok hogy mit is csináltam az elmúlt 10 évben? 20évben.. akkor nem az fog lejönni, hogy hát, dolgoztam a megélhetésért, hanem az, hogy nincs tartozásom, jó bemenni dolgozni mert függnek tőlem, és megbecsülik a munkám/engem és olyan fizetést adnak amiből simán félreteszek csak azért mert már nincs mire költenem.

Nekem pont azért lett a munka a mindenem, mert előrébb kerültem a ranglétrán.

És szívesen kiverném a balhét... de van felelősség tudatom és még én sem tehetek meg akármit. Pótolni meg bárki pótolható.