Mit tegyek, ha érzelmileg nulla vagyok és azt se tudom, hogy mit akarok tőle?

Van egy lány. Réggebben fülig szerelmes voltam belé, de ő nagyon durván lekoptatott, porig alázta az összes becsületem, önbizalmam, de nem tudtam rá haragudni. Azt hitegettem magamnak, hogy nem voltam neki elég jó és ő jobbat érdemel nálam. Ez visszahozta a bátorságom és megismerkedtem egy másik lánnyal. Vele viszont szinte csak szexkapcsolatot ápoltam és mindig bűntudatom volt minden egyes aktus után. Az első lányra gondoltam. Sokszor kérdezte, hogy mi a bajom, de sose mondtam el neki, csak mikor szakítottunk, mert rájöttünk, hogy ez nem mehet tovább, mindkettőnknek egy normális kapcsolat kell. Ekkor meséltem el neki az egészet. Azt javasolta, hogy keressem meg a lányt, mert aki ennyire szereti, arra idővel felfigyelnek. Adott pár tanácsot is. Végül vettem a bátorságot és megkérdeztem, hogy hogy van. Elég jókat beszélgettünk, én abba is hagytam a keresését, de ő minden nap megtalált. Lassan már azt érzem, hogy ürügyet keresett arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen velem. Egyszer kikérdezett a múltról is, hogy mennyire bántott meg. Mondtam, hogy komolyan padlót fogtam. Bocsánatot kért tőlem. Nem tudom mit érez irántam, de én már nem akarok vele kapcsolatot ezek után. Viszont amióta szóba álltunk megint, azóta újra van életkedvem. Miért történik velem, hogy az első szerelmem nem hagy nyugodni?