Huszonévesen már kevesebb esélyem van olyan férfit találni, amilyen tényleg szeretnék? Csak a megalkuvás marad?

Oké, akkor leírom: igen, megérdemled.

Nem gondolom, hogy ezzel bármennyivel is előrébb lennénk. Az tök rendben van, ha az ember hisz abban, hogy ő is érdemes arra, hogy megfelelő partnert találjon, az egészséges önbecsülés az alapja mindennek.

Azzal szerintem nem érdemes sokat foglalkozni, hogy mások hogyan rontják el, nyilván nagyon sok az őszintétlen, csak látszólag működő párkapcsolat, senki sem ilyet szeretne magának, senki sem erről álmodozik előzetesen.

Az a baj érzésem szerint, hogy mivel pillanatnyilag reménytelennek látod a helyzetet, beleragadtál kicsit egyfajta duzzogásba, vagy haragba, hogy neked miért nincsen, míg másoknak simán megadatik, miközben feleannyira sem becsülik, mint ahogy kellene, vagy ahogy te tennéd. Ebből nem lehet építkezni, ez csak hátráltatni fog és magadat őrlöd vele tovább. Ezzel az attitűddel kellene szakítani és lehet, hogy sokkal jobban éreznéd magad addig is, amíg nem találkozol egy hozzád illő partnerrel.