Szemét húzás ez a sráccal szemben? Úgy érzem, már sosem leszek a régi

Hosszú történet, csak az olvassa el, akinek van hozzá türelme.

2 évvel ezelőtt mikor sulit váltottam költözés miatt megismerkedtem egy sráccal. Kis naiv 15 éves voltam, jól esett, hogy egy idősebb srác felfigyelt rám. Nagyon sokat beszéltünk, kamoztunk, rövid időn belül szerelmes lettem belé, de próbáltam elrejteni, ami sikerült is egyre kevesebbet beszéltünk, de volt olyan, hogy csak úgy suliban bejött hozzám a terembe, vagy a lépcsőn megfogta a kezem...stb. Aztán nem beszéltünk hónapokig. Suliban minden nap láttam, nagyon rossz érzés volt, senkivel sem tudtam megbeszélni, mert a barátnőim utálták őt. Aztán eljött a szülinapom, kibéreltünk egy helyet, amin váratlanul ő is megjelent totál beszívva (elég zűrös gyerek), de 10 perc után el is ment. Ezen az estén miatta utasítottam vissza egy nagyon kedves, helyes srácot. Tudtam, hogy vele jobban járnék, de nem érdekelt, teljesen szerelmes voltam. Aztán megint nem beszéltünk, majd hónapokkal később elmondta, hogy szerelmes belém. Nem tudtam mit higyjek, és dühös is voltam, mert a haverja elmondta nekem, hogy lefeküdt egy csajjal miközben velem ismerkedett. Végül sor került egy talira iskolán kívül, de szó sem esett erről. Utána ő még keresett kétszer, de közömbös voltam. Egy év kellett ahhoz, hogy túllegyek rajta, ez alatt elkezdtem inni, cigizni, kipróbáltam a füvet, ecstasyt, teljesen leépítettem magam a nyáron. Nem okolom őt, más dolgok is szerepet jàtszottak benne. Majd eljött a szeptember, megint láttam őt minden nap, még rosszabb lett. Időközben el kellett mennem pszichológushoz, mindegy miért, elkezdtem szedni antidepit is, szép lassan, de úgy éreztem nem érdekel már, kezdtem visszaszerezni a régi önmagam, volt motivációm reggelente. Felhagytam a káros dolgokkal, elkezdtem felfigyelni a többi fiúra is, de mindennap gondoltam rá. Nemrég megismertem egy srácot. Teljesen más mint ő, nagyon figyelmes, kedves, és szeret engem, ezt kimutatja mindenhogyan ahogy csak tudja. Próbálom én is szeretni őt, de össze vagyok zavarodva. Megváltoztam mellette, úgymond lenyugodtam, de nem érzek olyan nagy szerelmet iránta, és ezért nap mint nap furdal a bűntudat. Úgy érzem, még mindig nem vagyok túl a depresszión, és kezd hiányozni a pia, a drog, ez megint rátesz egy lapáttal, hogy még értéktelenebbnek érezzem magam. Nos, lényeg a lényeg, hogy tegnap felhívott a régi srác. Nagyon meglepődtem,1 éve nem is beszéltünk. Azt mondja sokat gondolkodik rajtam, és összefuthatnánk. Eddig azt hittem nem érdekel, de most jöttem rá, hogy sajnos igen. Csak olyan nehéz vele minden. Mondtam hogy oké, egy beszélgetésre! találkozhatunk, de csak áltatom magam, mert tudom, hogy még mindig érzek iránta valamit. És itt a másik srác, hatalmasat csalódna bennem, teljesen összetörném. Tanácstalan vagyok, pont mikor kezdek sínen lenni akkor bukkan fel. Mi a helyes út szerintetek? Hagyjam inkább mindkettőjüket?