Szakításnál ügyeltek a másik érzéseire, hogy ne fájjon annyira neki, vagy szakítás, és oldja meg a többit egyedül?

Ez sok mindentől függ, de általában nem vagyok kegyes :/ . Főleg ha megérdemli. Én nekem sem tetszik hogy ilyen vagyok de...

Az elválást mindig próbálom a lehető legfinomabban és legkorrektebbül csinálni, de a továbbiakban nem foglalkozom a másik fél érzéseivel.

Nem, én a kapcsolat alatt figyelek az érzéseire és ha már odáig jut a dolog, hogy szakítani akarok, akkor már nem érdekel, hogy érez e valamit.

Nekem nagyon nehéz most a barátomat elküldeni, már probáltam mindenféleképpen, mert nagyon ügyelni akartam arra, hogy n okozzak neki ezzel fájdalmat, de nem akarja megérteni és nem akar szakitani. Pedig olyan jó lenne, ha ugy zajlana, hogy elmondaná az egyik fél, aki ki akar szállni a kapcsolatból, hogy nem szeretnék már együttjárni veled és a másik fél ezt szépen, nyugodtan, higgadtan tudomásul venné és barátok tudnának maradni. Ez a könyörgés, meg még egy esély, ettől már kezdek kiborulni.

Ez attól függ, hogy milyen volt a kapcsolat, mit érzek, miért szakítok...

Ha valaha is szerettem, akkor nem fogok vele bunkó módon elválni. Ha sosem szerettem, könnyebb elküldeni melegebb éghajlatra. De a tudat akkor is ott van mindkettőnél, hogy a szakítást nem könnyű feldolgozni. Egyiknél ez visszafele is hat, hogy rosszul esik, a másiknál az éretlen bosszú vezérel, hogy minél rosszabb embernek nézzenek utána, akik hallják a történetet, mert az önbíráskodás olyan állati, ösztönös érzés.