Szerelmes vagyok a példaképembe, sokak szerint betegesen. Mit csináljak?

Ez picit hosszú lesz, de végtelenül hálás lennék annak aki elolvassa.

15 éves vagyok és 2012 óta ismerek egy együttest, 2013 eleje óta vagyok teljesen "szerelmes" a frontemberbe. Twitteren akárhányszor kiír valamit, teljesen őrültként írok neki amíg limitet nem kapok, minden egyes számukat hallottam már ezerszer, ki van tapétázva a szobám a képeivel, az együttes minden egyes tagját követem minden egyes oldalon, ismerem őket, állandóan az interjúkat nézem, minden nap nézem h hol lépnek fel, megnézem az egész fellépést, rajongói leveleket írok nekik (főleg a frontembernek) állandóan stb. Az egész családom tudja ezt, ők is kívülről vágják már az együttes történetét, annyit beszélek róluk. Anya a múltkor szó szerint azt mondta,hogy ő is volt rajongó de ennyire durván nem és h el fog vinni orvoshoz ha ez nem múlik el. A nővérem is egy énekesnő rajongója de ennyire nem durván, ő is aggódik. A legjobb barátnőmmel ugyanez,ő szerinte sem egészséges már ez...

Még annyi, hogy étkezési rendellenességem van, és depresszióm is volt (mindkettő orvos által diagnosztizálva) és amikor megtaláltam ezt az együttest, a depresszióm enyhült, mára alig néha jön elő megint. Több hónapja nem vagdosom már magam, szintén kizárólag a zenéjük miatt meg azért,mert amikor úgymond rámjön h nagyon szeretnék, akkor is arra gondolok mindig,hogy Alex (a frontember) soha nem lenne velem ha tele lennék hegekkel. Tiszta szívemből szeretem, ő az aki megmentette az életemet, minden egyes nap írok neki többször is, elmondom neki mennyire szeretem, egyszerűen képtelen lennék nélküle élni. A családom el akar vinni orvoshoz de nem szeretnék menni, nem vagyok bolond csak egyszerűen ragaszkodom hozzá,rajongok érte és szerelmes vagyok belé. Éjjeleken át sírok amiért nem lehet velem, nem érinthetem meg stb. De erről mondjuk senki nem tud, csak én. Sokat sírok amiért hiányzik és nem érzem magam teljesnek,olyan mintha ő lenne a másik felem,de ő távol van. Szeretem is ezt az érzést meg nem is, de őt biztosan szeretem. Tiszta szívből. A kérdésem az lenne,hogy ez szerintetek is beteges-e? És hogyan győzzem meg anyámat h semmi bajom,ne vigyen orvoshoz?