Veletek is fordult már elő? Hogyan próbáljam meg eldobni ezt az egészet?

3 éve ismerem a szinte legjobb fiú barátomat. Nagyon szeretem, jó barát, belsőleg pedig tökéletesnek érzem. Szerintem tudjátok, hogy mi következik..."Az egyik mindig többet érez". Sajnos ebben a helyzetben én vagyok az, aki többet érez. Nem akarom, nem akarom, nem akarom, de úgy vélem, hogy ez a szeretet részemről szerelemmé alakult. Minden nap az eszemben van, szinte mindenről eszembe jut. Tudom, hogy az ő részéről a barátság nem fog többé alakulni. És ez a borzasztó érzés. Én nem akarom ezt így. De egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. El akarom felejteni ezt az érzést, és visszaállítani azt, amit eddig éreztem iránta, de egyre nehezebb. Hogyan könnyíthetnék magamon? :c

"Hatalmas szerencsémre", a külseje nem mellettem áll...