Miért ilyen kegyetlen a mai társadalmunk, hogy aki 30 felett magányos, soha nem volt senkije, vagy épp nincs évek óta senkije, az lúzer vagy selejtes a társadalom szemében? Soha ne fog a közszemlélet már megváltozni, hogy nem csak velünk van a baj?

"Senki sem akar semmit sem a másikra erőszakolni, csak esélyt akar kérni a teljes életre. De ha zárt kapuk várják, akkor felesleges minden."

Ha minden kapu zárt, akkor valami baj lehet a kommunikációddal meg mindazzal, amit a külvilág felé vetítesz. Nem azt mondom, hogy legyél más ember meg fordulj ki önmagadból, csak talán egy-két dolgon kéne változtatnod, ha szeretnéd, hogy jobban érdekeld az embereket.

Hogy mi ez, azt neked kell megkeresned, esetleg kérdezd azokat, akik személyesen ismernek, akár olyat is, aki elutasított, de mondjuk ha távolabbról is, de jóban vagy vele. Lehet, hogy csak valami hülye szokásod van, vagy mondasz olyan dolgokat, amik az emberek többségének nem szimpatikus.

Kedves kérdező vannak azért normális lányok is. Én is azt írtam, hogy őket keresem. A probléma az, hogy ez a mentalitás ami neked most van őket is elijeszti.

Először tedd rendbe magad belül. Esetleg pszichológus segíthet, őszintén nekem sem ártott volna. Ha lelkileg rendben vagy, bízol magadban, tudod, hogy te vagy a király, akkor lesz barátnőd.

Én úgy gondolom, butaság, hogy ennyire érdekel mások véleménye. Főleg vad idegeneké...

Kik ők, hogy megítéljék, ki a selejtes és ki nem az, csak az alapján, hogy van e, volt e párkapcsolata vagy sem?

Én elég kis szerencsétlen típusú lány/ nő voltam párkapcsolatok terén. Nem vagyok sajnos a szépség mintapéldánya, hogy finoman fogalmazzak... a szüzességemet is későn, 19 évesen vesztettem el, azt is úgy, hogy a pasi becsapott. Szerelmet hazudott, kedvességet színlelt stb, csak hogy egy újabb lány szüzességét elvegye. Aztán amikor megtörtént szakított, és közölte hogy ő csak erre ment eddig is, most is, és ez után is csak ez kell neki más lányoknál. Ez sem jobb annál, mintha 21-22-23 évesen vesztettem volna el a szüzességemet. Vagy csak 24 évesen vesztettem volna el, a megfelelő emberrel. De hát fiatalság, naivság.

5 évig folyamatosan csalódtam a férfiakban, átvertek, volt aki bántott is, megaláztak, megcsaltak, kihasználtak.... hiába próbáltam meg mindent, nem tudtam normális párkapcsolatot kialakítani. Viszont soha egyszer sem mondtam, vagy gondoltam olyat, hogy minden férfi szemét mocskos dög, aki csak bántja a nőket. Azt gondoltam, hogy nem voltam szerencsés, rossz emberekbe futottam bele, de képtelenség, hogy nincsenek rendes férfiak a világon. Biztosan vannak, csak meg kell találni őket:)

Aztán 24 évesen megismertem 1 férfit, akivel minden más volt. Másfél év után össze is házasodtunk. Azóta még nem telt el sok idő, de együtt vagyunk, és boldogok.

Az enyém olyan sztori, aminek boldog a vége:) de akárhányszor csalódtam, SOHA NEM MONDTAM OLYAT, HOGY AZ ÖSSZES FÉRFI SZEMÉT.

Én megmondom őszintén, nyugodtan le is lehet pontozni érte. Akik pár csalódás után beskatulyázzák a férfi vagy a női nemet, azokat az embereket nagyon elítélem, mert igazságtalan ilyet mondani, általánosságban minden nőt vagy férfit a rossz fajtákkal egy lapon emlegetni.

Szóval pl attól hogy én még soha nem láttam a két szememmel madárpókot, még létezik:)

Ezek mellett pedig egy ember nem attól lesz értékes, hogy van e párja vagy nincs.

Ismerek olyat akit bottal nem piszkálnék meg ha pasi lennék, mégis van férje, gyereke. Bár igaz az is, hogy egy kalap szar a házassága, megcsalásokkal (mindkét oldalon), veszekedésekkel megfűszerezve. A gyereket meg leadja a nagyinak, vagy beteszi a laptop elé és ő meg diszkóba jár.

28/N