Nem hiányzik a mai kiskamaszoknak az "ártatlan szerelem" korszaka?

Én úgy érzem, hogy az én pszichoszexuális fejlődésembe beletartozott az álmodozás, reménytelen szerelem, szerelmeslevél és versírás, messziről odalenni valakiért, aztán próbálkozni és pofára esni, és elkeseredni ezen, aztán a bátortalan kézmegfogások és olyan együttjárás, amikor még semmi sem történik, az, hogy a szeretett nőt tisztának és értékesnek láttam és rajongtam érte...

Volt olyan, hogy húsvétkor 120 km-t bicikliztem, csak azért, hogy meglocsolhassam, pedig nem is szerettem locsolkodni

Nem a kudarcok voltak mindebben a jók, hanem a romantikája, a gyermeki tisztasága, az a fajta őszinte fiatal tűz, ami később természetes módon alábbszáll.

Ma azt látom, hogy ilyen csak kevés fiatalban van már, pedig egyáltalán nem vagyok öreg. 12-13 évesen már a szex "élesben" megy és ezek a - szerintem fontos - lépcsők valahogy kiesnek.

Ti hogy látjátok ezt? Az érintett korosztály véleménye is érdekel.