Aki egyedül van, hogy bírja szex, ölelés, csók és mindenfajta érintés nélkül az életet?

19-es ugyanúgy voltam mint te.14-es

Úgy, hogy már hozzászoktam.

Meglepően jól :) Nem mondom, hogy nem lenne rossz, ha ezekben részem lenne, de nem érzem az életemet kevesebbnek, üresebbnek csak azért mert nincs az életemben egy barátnő most. Az a gyanúm, hogy egymagam is képes vagyok egészet alkotni, nem kell hozzá egy másik fél. Abból mindig támaszkodás lesz és a támaszt valakinek tartani kell.

25.Egy értelmes 16 éves lány.

Nekem már hosszú évek óta nincs senkim, és igazából azt vágnám rá a kérdésre először, hogy jól bírom. De az az igazság, hogy én sem tudom hogy bírom igazából. Elfoglalom magam, programokat szervezgetek a barátaimmal, alapjáraton megvagyok. Viszont annyira elszoktam már ettől az egésztől, hogy nem tudok elképzelni senkit sem magam mellett, és ez megrémít. Magam körül mindenkit hamarabb ajánlanék egy lánynak, minthogy magamat "menedzseljem", úgy érzem nagyon bezárkóztam. Szóval pontosan nem is tudom hogy bírom, a lényeg, hogy megszoktam.

Nagyon nehezen, sokszor vmi hiányérzetem van, és gyakran depis vok, utána rájövök, h az még egy teher és elkötelezettség is...