Megtenné mégegyszer, vagy tényleg megbánta?

Két éve szakítottam a volt barátommal. Ő pesti, én vidéken élek, 120 km van köztünk. A szakítás oka az volt, hogy közölte, hogy megcsalt, szüneteltünk, közben én összejöttem egy másik sráccal (azóta vele is vége lett, de más okból), és így nem folytattuk a szünet végén sem. Ezután két éven át a mai napig hallgatom, hogy iszonyúan bánja, mióta velem vége lett, nem volt egy normális kapcsolata (csak egyéjszakások, még akivel sokáig bírta, azzal is csak egy hónapig sikerült), hiányzok neki, szeret, szeretne visszakapni.

Ez mind szép és jó. Mostanában arrafelé tart a dolog, hogy még hajlanék is rá. Illetve... Szívem szerint rohannék hozzá Pestre, vagy ültetném fel a vonatra most rögtön, hogy jöjjön le, mert mitagadás, nekem is nagyon hiányzik, és nagyon-nagyon jó volt vele anno. A barátnőim szerint is hülye vagyok, hogy nem megyek fel hozzá (különben is azt mondta, hogy fizeti a jegyemet, csak menjek :D)... De ha most újra találkoznánk, tuti, hogy onnantól aztán végképp menthetetlen lennék... És most így, hogy valamennyire még "józan"+ vagyok, előjön a gondolat, hogy oké, kezdjük újra, de ha megint megteszi? Ez ellen viszont szól valamennyire az is, hogy mennyit sír, néha szó szerint is (telefonból hallatszik), hogy hülye volt, bánja nagyon... és anno is, mikor megtette... 120 km-re van tőlem, megtehette volna, hogy nem mondja el, soha nem derült volna ki - mégis elmondta. Viszont eléggé link a gyerek, olyan tipikus rosszfiú... De akárhányszor találkoztam vele, egyszerűen éreztem, hogy őszinte hozzám - és ahogy egy haverjával utóbb beszétem, ő is azt kérdezte, hogy mit csináltam a Zsoltival, mert rám annyira másként néz, szinte olyan, mint egy felnőtt (17 éves, és mint mondtam már, minden balhéban benne van, nem valami nagy komolyság...).

Annyira össze vagyok zavarodva :S

Ha a szívemre hallgatok, akkor repülök hozzá, de ha az eszemre... :S

Ti mit tennétek a helyemben? :S Vagy mit tanácsoltok?