Mért álmodok róla? Felkutassam? Ne kutassam?

Lassan úgy érzem, hogy bedilizek. Mondjuk van rajtam felesleg, de egy hónap alatt lefogytam 6 kilót.

Nem tudok normálisan enni, aludni. Remeg a gyomrom össze-vissza, "pillangók röpködnek a hasamban".

Ő volt az első nagy szerelmem. Én akkor 16 éves voltam, ő 25.

Igazából nem is lett kimondva, hogy VÉGE. Csak lassan "lekoptam" róla, hiszen nem akartam egy házasságot szétdúlni. De akaratom ellenére is sikerült. Későn tudtam meg hogy nős, és mielőtt kérdőre vonhattam volna, magától vallott be mindent. Emlékszem még, ahogy mondta hogy jövőhéten elköltözik a családjától és ha úgy érzem készen állok rá, akkor költözzünk össze.

Ezután a beszélgetés után megcsókoltam, de úgy, olyan hosszan és érzelemmel hogy tudtam, hogy ez lesz az utolsó csókunk.

Telefonszámot váltottam, nem kerestem, megszakítottam vele minden kapcsolatot.

Nem akarom ragozni a szót. A lényeg az, hogy néhány hete összefutottam egy rég nem látott közös ismerősünkkel (aki tudott rólunk) és azóta meg vagyok zakkanva. Az ismerős mondta, hogy bizony otthagyta a családját (akik egyébként jól vannak, asszonyka boldog házasságban él 13 éve és van még 2 gyönyörű gyermeke), majd miután nem talált, nem akadt nyomomra kapott egy külföldi munkalehetőségen és eltűnt. Kb. 5 éve visszajött Magyarországra.

Kb. ez minden, ami tudok róla.

Nem tudom mit csináljak! Olyan jó lenne őt látni mégegyszer, hallani a hangját. Lehet, hogy csak az hiányzik nekem, hogy elkönyvelhessem magamban, hogy igen, jól döntöttem. De lehet hogy mégis csak Ő életem nagy szerelme és esélyt kellene adnom annak, hogy vele legyek boldog.