Hogy jöhetnék rá, hogy hol van bennem a hiba?

Már nem egy "kapcsolatom" volt(2 hosszabb 3 és 1 éves és 4 rövidebb ami max 3 hónapos volt, a többi említésre se méltó), de mindegyiknél volt valami baj.

Igazából nem is a hosszabbakkal volt a bajom, mert ott tudom mi volt a hiba, hanem amik rövidebb ideig tartottak Mindegyiknél átb*szták a fejem. Nagy szerelemmel kezdődtek és utána kitalálták, hogy nem működik és szakítanak. Ebbe már úgy érzem belecsömörlöttem és nem mondják, hogy mi a baj, hogy tudjak változtatni, csak kitalálnak valamit és dobnak egy másik lány miatt.

Közben meg kismillió más férfi(0-100 éves korig) imád és a fél karját adná, hogy velem lehessen, vagy csak egyszerűen imád.

Sokszor úgy érzem, hogy a hivatásom(EÜ képi diagnosztika) az ami elriasztja őket, mert nem egy átlagos, hétköznapi foglalkozás.

Alapból se vagyok hülye ember meg van a magamhoz való eszem és észre is veszem ha átvernek, még ha kell egy kis idő is hozzá. Emellett még a külső adottságaimra se panaszkodhatok, mert jó géneket örököltem.

Csak bosszant, hogy másoknak milyen jó én meg egy remete vagyok és nem jön össze egy normális párkapcsolat.

Amiért panaszkodni szoktak, hogy nem nyílok meg, és nem beszélek órákig az unalmas hétköznapjaimról, amúgy se értik mit csinálok a munkahelyemen, mert ez még az Eüben is egy elszeparált része. Pont a szakmám miatt is érzem, hogy félnek tőlem-meg amúgy is- és még fősulira is mennék, de ha elmegyek, érzem csak rosszabb lenne a helyzet.