Mit csináljak, ha megőrít a tudat, hogy én egy csúnya ember vagyok?

Minden nap egyre többször eszembe jut ez és semmi kedvem nincs emiatt kimenni az utcára,emberek közé járni...rusnya vagyok,rusnya az arcom és a testem is,az utóbbin próbáltam/próbálok változtatni nem sok sikerrel,hiába edzek rendszeresen és eszek rendesen mellé,minden nap ugyanaz a magas és vékony alkat fogad a tükör előtt,amitől már szó szerint undorodom,csak úgy,mint a pofámtól is.Egyetlen ruha sem áll jól rajtam,legszívesebben 40 fokos melegben is télikabátban járnék,mert az legalább elrejti az ocsmány külsőmet.

A kinézetem miatt magától értetődő,hogy soha nem volt még barátnőm és mindenhol ellenségesen viselkednek a nők velem,próbálnak észre sem venni és minél távolabbra kerülni tőlem.ha pedig kényszerből beszélni kell velem pl.egy boltban,akkor is lekezelőek,fölényeskedőek és úgy viselkednek,mint ha leprás lennék.

Volt már több eset,ami miatt megutáltam őket,még idén tavasszal egy ruhaboltban mondta az eladó,hogy ne vegyen meg azt a ruhát,amit kinéztem,mert úgyis bénán áll rajtam,vagy tavaly beiratkoztam konditerembe és a pultos csaj alig akart adni bérletet,mondván még biztos sosem voltam teremben és nem szeretik a kezdőket,mert csak hátráltatják a többieket.De mindig megkapom az ehhez hasonló megjegyzéseket,ezért is vagyok zárkózott és nem nagyon járok sehová,de ha lemegyek mindenki azon viccelődik,hogy biztos csajozni voltam,még a szüleim is nevetnek.

Olyan szerencsések azok az emberek,akik szépnek születtek,velük nem ellenséges a társadalom,sőt szeretik őket és nem kell attól tartaniuk,hogy mikor neveti ki vagy alázza meg őket valaki.