Szerintetek létezik olyan nő, aki teljesen elfogad?

Megpróbálom röviden, tömören belezsúfolni néhány mondatba az interperszonális kapcsolatok (jelen esetben értsd férfi-nő közötti főbb problémaforrásokat) rendszerét. Sokáig kerestem, kutattam jártam az utamat várva arra, hogy valaki befogadjon. Hosszú hosszú időn után (most a koromat inkább nem szeretném felvállalni) ismerkedtem meg a beteljesült szerelemmel. Eleinte úgy látszott minden működőképes lesz és megtalálom a társam, hű partnerem, akivel akár hosszabb távra is tervezhetek. Több mint egy évig sem vita, szóváltás, veszekedés, konfrontáció nem volt közöttünk. Amikor kezdtek markánsabban megmutatkozni az én gyenge pontjaim, amelyek csak hosszas együttlétek, egymással töltött napok, hónapok, nyaralások folyamán jöttek csak ki. Ekkortól kezdve nagyon fáj ezt most leírni, de mélypontra jutott a kapcsolatunk. Pont azok a dolgok tűntek fel negatívnak, amelyek régebben pozitívnak hatottak (például nem járok el szórakozni, kocsmába, mert annyira utálom a részeg embereket és a nagy tömeget, a dübörgő őrületet. Mivel nem vagyok a társaság középpontja, így ez is nehezítette, hogy nagyobb társasággal együtt vele is legyek. Viszont ilyen voltam a kezdetekkor is, ezért nem értem miért lettek ezek akadályozó tényezők az idő múlásával. Sajnos a dologba belejátszhat az a tény is (Popper Péterrel nem egyetértve), miszerint a lányok még kicsivel húsz fölött nem tudnak felnőni egy kapcsolathoz. Nem viselkednek még elég éretten. Ha valaki bevallja nekem, hogy X.Y férfiért csorgatja a nyálát akkor szerintem még nem való komoly kapcsolatra. Továbbá valaki a szeszélyes viselkedésével is ronthat a dolgokon. Ezzel korántsem magamat fényezem csupán csak tényfeltárás. Nekem sokkal több hibám van, volt és lesz is, mégis tudtam működtetni egy kapcsolatot. Igen valóban nehezebb annak ma párra találnia, aki nem iszik, nem discozik, nem vadállat és veri a nőket, nem milliomos, nem határozott és kemény mint a kő. Az ellágyult, érzelemgazdag, időnként törékeny férfiakat senki sem szereti, hiszen a nők tőlünk várnák a támogatást.

Visszakanyarodva a kiinduló mondataimhoz feltenném a kérdést van-e olyan köztetek, aki tapasztalta bármilyen hosszútávú kapcsolatban a nő tiszteletét a férfi iránt. Bárki tapasztalta-e, hogy a nő nem változik és nem kezdi el kifordítani a másikat önmagából? Egy idő után nem minden baj-e? Vannak-e még elfogadó nők, érdemes-e még bízni?