Az normális, hogy amikor szingli vagyok, egyszerűen muszáj mindig rajonganom valakiért?

Nálam is ez van.

Kell valaki, akihez ha hozzá se szólok, de ideálisnak tűnik, akivel álmodozhatok, és elszakadhatok a valóságtól.

Ha úgy adódik, és nem találok ilyen személyt, akkor letargiába esek, semmihez sincs kedvem. Nem a személye a mozgatórugó, de megadja azt az illúziót, hogy van valaki, aki "fontos" számomra, még ha nem is tud rólam.

Szeretethiánnyal lehet ezt magyarázni. Te se kapod meg, vagy pont nem attól és úgy, ahogy te szeretnéd.

Majd ha jön valaki, értelemszerűen elmúlik :)

jaja, nekem is van mindig valaki, akire este kiverem :)

aztán megunom, és akkor valaki másról fantáziálok pár hétig...

nekem a szakítás után volt ez. nem akartam miatta szomorkodni, ezért kerestem egy másik "csalódást". örültem, ha egy másik srác megtetszett és ő lekoptatott, mert jobb "fájdalom" volt, mint az, amit az exem csinált. most már túl vagyok az exemen, szóval már nekem nem muszáj a rajongás :)

19/L