Mi a véleményetek erről a gondolkodásmódról?

A fiú kapcsolatot kezd egy tapasztalatlan lánnyal (végig tudja tehát, hogy kivel jön össze), mondogatja is neki, hogy "rengeteg idejük van". A lánynak az a fiú az első az életében. A lány eleinte kicsit félénk, de tanulékony, nem zárkózik el az első lépcsőfokoktól, megadja a jót a másiknak, sokat is alkalmazkodik, de nem csak ilyen téren.

Másfél, de majdnem 2 hónapig vannak csak együtt, a fiú vet véget a dolognak, állítása szerint nem a "dolognak" a hiánya miatt, de érezni a hangsúlyból, hogy azért is. De ha egyik ember szereti a másikat, akkor miért nem akarja kivárni a "felnövést", ha eleve tudta az első perctől, milyen a lány? És hogy szüksége van egy kis tanítgatásra?

A lány nem akarta a fiú agyát húzni évekig, megvolt már a tablettája is, és megbeszélte ezeket a fiúval, aki megértőnek is bizonyult. A lány is mindig megértő volt a fiúval, nem csinált fölösleges problémákat, amik egy fiú számára zavaróak szoktak lenni. Közben a fiú meg teljesen beemelte a lányt az életébe, mindenki nagyon rövid idő alatt már tudott róla, csak képről is felismerték.

A fiú se volt egy szélhámos fajta, csak sokszor érezhetően hiányzott belőle az empátia és alkalmazkodáskészség. A lány utalt is erre, de nagyon toleráns volt.