Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menjek, vagy maradjak? Hogyan dolgozzam fel a kialakult helyzetet?
A barátnőmhöz költöztem, mert a családom lemondott rólam, ez elég szomorú dolog. 22 éves vagyok, közölték, hogy költözzek el.
havonta 52 ezer forintom van, ebből 40 a diákhitelem 12 az ösztöndíjam.
A barátnőméknek hatalmas kertjük és házuk van, szinte birtok. A nővére, öccse, anyja nem foglalkozik a területtel, lepusztult, elhanyagolt. Igazából nagyon a barátnőm se. Az anyja haszonélvező, a barátnőm harmadrészben tulajdonos az öccsével, nővérével osztozva.
Elhatároztuk, hogy felújítjuk a ház végét, és kialakítunk oda egy kis lakást, a barátnőm is beleöli a pénzét. Ő árvaellátást kap, én is. A diákhitelt amúgy is kénytelen voltam felvenni miután megtudtam, hogy felvettek az egyetemre, de a családom lemondott rólam... nekem nem megy most több pénzem a dologba egyébként mint egy albérletre.
A lepusztult kertből már egy modern, kigazolt hatalmas kertet varázsoltunk (főleg én) és a ház "vége" és kezd lakásra hasonlítani, a barátnőm rokonai is segítenek az "építkezésben" viszont a barátnőm anyja és nővére úgy beszél velem és a barátnőmmel is néha mint a kutyával. Szóval nem vagyok egy szívesen látott ember és a barátnőm sem.
Engem iszonyatosan nyomaszt, hogy bár értéket teremtünk, a közvetlen közelünkben senki sem támogatja, és az is nyomaszt, hogy amit létrehozunk rombolható, ráadásul az anyja bármikor kitehet minket, a nővér bármit megtehet velem is és a barátnőmmel is, a kert rehabilitált részét is például teleszórja macskaalommal.
Pénzt, energiát fektetünk a területbe, de úgy érzem fölöslegesen. Jól érzem? Vagy kialakulhat itt egy olyan közösség, ami ha nem is teljesen normális, de jobb mint az albérlet, amit ha egyik hónapban nem fizetsz, akkor mehetsz amerre látsz? (tulajdonképpen én is mehetek innen bármikor ha a barátnőm úgy dönt, de én úgy fogom fel, mintha albérletben lennék)
Szóval jó ez a helyzet, vagy rossz? Később szeretnék dolgozni, és félre tenni, abból valami sajátot venni.
Igazából főleg az zavar, hogy félig vagyunk kész a hátsó résszel, és olyan érzésem van mintha nem is magamnak, de még csak nem is a barátnőmnek építeném, mert nem kapjuk meg a megfelelő tiszteletet. Eddig csak tarhálás volt konkrétan, adjunk pénzt, vennénk-e ezt, azt.... Gondolom később a számlákkal sem lesz jobb helyzet. Ráadásul ahhoz képest, hogy fényesen haladunk elég komoly hátráltató tényezők vannak.... Például ilyeneken mennek a konfliktusok, hogy most saját pénzünkből megépíthetjük-e az esővíztárolórendszert, vagy nem.
Szóval azzal például nincs baja a barátnőm anyjának, ha lenyírom a füvet, hiába elhagyott, lepusztult a kert, de ha a már széppé tett kertben egy követ arrébb teszek, vagy beások valamit, jön oda és nézi mit csinálok, csinálunk. Szóval engem ez nyomaszt. És nem tud a barátnőm megnyugtatni azzal, hogy mivel tulajdonos, elég komoly jogok fűzik őt is az ingatlanhoz.
válasza:Utolsó, sajnos senkivel nem lehet beszélni. Legutóbb szépen kértem meg a barátnőm nővérét is például arra, hogy ne borogassa már a macskaszart oda, ahol egy hónapja rehabilitálom a gyepet, sőt megmutattam neki a régi emésztő lyukát is, de közölte, hogy ő nem hajlandó oda dobálni.
Semmi közöm elvileg (elvileg) a házhoz, de akkor is felidegesített, elsősorban azért, mert néha mi hozunk neki macskaalmot, meg vannak kérései, keveri a szart, a barátnőm pénzét sikkasztja el azzal, hogy hazudozik a mamájának, hogy ő kapjon tőle több pénzt, soroljam? Minket igazából nem érdekel, de az ilyen paraszt dolgok nagyon fel tudnak idegesíteni, főleg amikor pökhendien visszaszól (kezdjük ott, hogy végig sem hallgat azok után, hogy elmentünk múltkor macskaalomért) hogy "megint veszekedést akarsz?"
Ráadásul a barátnőm szólt neki először, kétszer is! Az, hogy az ő szavát sem veszi figyelembe még jobban felidegesít. És nem tudom hogyan álljak a helyzethez.
Most nem ez a probléma mert maximum kikerülöm azt az egy négyzetmétert ahol a büdös halom van (ami egyébként szag bejön a mi "területünkre" is a házon belül.
A probléma inkább ott van, hogy ezek után nem tudom mire számítsak, mit fog még szétbarmolni azokon az értékeken, amiket mi a barátnőmmel teremtünk a területen, lehetőleg úgy, hogy az senkit ne érjen érzékenyen...
válasza:Cirka 2000+ négyzetméter, környéken lovardával, újépítésű házakkal, 20 méterre van a kerítés az úttesttől. kb 200 négyzetméteres a ház. Csöndes, festői környezet 30 percre pesttől. Ennek ellenére 30% beépíthetőség, szóval később akár egy kis álomházat is felhúzhatunk a hosszúkás, hatalmas telek odébbső végén, a lovarda mellett.
Annyira csöndes, festői, hogy ma gyakorlatilag egész nap madarakat, kakukkot hallgattam. A telek akkora, hogy parknak is elmenne. Ennek ellenére belterületen van, egy nagyon szerencsés "kis" tömbben.
A kerítés nem lehetséges még, mert a mi részünk egyenlőre egyben van azzal a házzal, amiben az egész család lakik. Bár én mondtam a barátnőmnek, hogy tegyünk oda valami falat, ő nem akar.
Az építkezés meg eléggé bonyodalmas lesz olyan osztatlan közös tulajdonnál, amin ráadásul az anya a haszonélvező! :/ Persze meg lehet szépen oldani ha nagyon kell, kérdés megéri-e?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!