Rosszul cselekedtem, hogy elmondtam az érzéseimet Neki?

Őszinte voltál. És ő is az volt veled, hogy megmondta, mrá van valakije. Ő is felkavarodott, akárcsak te, de ha azt írod és igaz is, hogy meg szeretné veled beszélni, részletesebben, akkor azt hiszem, értékeli a tettedet, az őszinteségedet, és nem akar átvágni, ugratni meg játszadozni veled és azt hiszem, hmm, komolyan vesz.

Szerintem nem csináltál hülyeséget azzal, hogy elmondtad neki, mit érzel. Ez nem hülyeség. Nem tudom, mennyire voltál szenvedélyes a szavaidban, vagy csupán két-három szóban fejezted ki magad - legföljebb, ha szenvedélyes voltál, kicsit meglepődhetett ő a hevességeden, például mert még senki sem közeledett így hozzá, stb.

Ne félj a visszautasítástól, sajnos, nem sajnos, benne van a pakliban, de ne is úgy állj hozzá, hogy mindenképp veszíteni fogsz. Ha azt várja, hogy kimondd, mit érzel, akkor kíváncsi rád, nyitott feléd, szeretne megérteni, szeretné megtudni, hogy miért különleges ő a számodra. Nagyon remélem, hogy ez így is van. Mert ez egy jó dolog, bármi a vége: elfogadás vagy visszautasítás.

Hmm, ne légy gyáva, ne menekülj el előle úgy, hogy nem mersz beszélni vele. Lehet, hogy fájdalmas a dolog, de szerintem sokkal jobb úgy rendezni bármit, hogy valóban elrendezitek, megbeszélitek, megkeresitek a "miért?"-eket. Mert így formálódsz, megismersz helyzeteket, amire később is tudsz építkezni az életben.

[első válaszoló vagyok]

Tehát, ha nem tévedek, szeretné tisztázni a helyzetet és szeretné, ha jó ismerőse, jóbarátja maradnál? Mert számítasz neki, nagyon is fontos vagy a számára. Tisztel téged, és igen, szeret is téged, így. :)

Mindenképp beszélgessetek, biztos van valamiféle megoldás, ha nem is az, hogy legyetek együtt.

De ne félj..! a szenvedés meg csillapodik, boncolgassátok, hogy hogyan múlhatna el.

Minden jót.