Ti akarnátok ilyen életet?

Nem akarnék, már az elején bukik az egész.

Szorgalmasan dolgozni, ez annak a szinonimájának tűnik, hogy meggebedsz minden egyes fillérért... Az emberek többsége nem jókedvéből dolgozik, hanem mert élni kell valamiből. Persze ha van motiváció, akkor van szorgalom is. A lényeg az, hogy nem akarom, hogy az életem leginkább központi része a munka legyen. Persze, nyilván dolgoznék, de nem éjt nappallá téve, őrült módjára belevetve magam; a napi 8 óra épp elég lenne.

Veszek egy házat, autót-rész. Ház éppen nem kell, nekem egy nagyobbacska társasházi lakás is megteszi (társasházban nőttem fel, majd kertes házat építettünk, mégis visszavágyom). Autó nem kell, ellenben egy jó kis choppert vagy valami nagymotort elfogadnék, na meg egy jogsit is. XD

Törvénytisztelő állampolgár: ez kb. természetes, szóval erre nem igazán fordítok külön figyelmet.

Házasság, gyerekek: csúnya kifejezés lesz egy 24 éves nő szájából, de: kell a halálnak. Nem preferálom a házasságot; a polgári házasság csak egy papír, a templomit meg a hátam közepére sem kívánom; a gyerekekről meg annyit, hogy nem vagyok gyerekgyáros kisiparos, nem érzem úgy, hogy nekem az életem elengedhetetlen kelléke lenne egy gyerek, és különben sem érzem magam késznek rá, a ráadás pedig az, hogy nem is szívlelem őket és nem értek hozzájuk.

A válások és a szívrohamok a nem megfelelő társ kiválasztásából adódnak, valamint a túlzott mértékű stresszből, ahogy valószínűleg az alkoholizmus is.

Szóval nem, nem vágyom még csak hasonló életre sem...