SEGÍTSÉG! Nem tudom elhinni, hogy valaki majd a hibáimmal együtt elfogad és szeretni fog! Más is érez/érzett így?

Semmi önbizalmam nincs, főleg kisebbkori mmeghurcoltatások miatt...pedig állítólag már nem vagyok csúnya, sőt szokták mondani (nem családtagok, nem csak ismerősök) hogy szép vagyok, és vannak férfiak akiknek tudom hogy tetszem...ennek ellenére nem tudom elhinni, hogy valakit ne zavarjon egy "komoly" kapcsolatban (értsd: nem csak ágyba vinni akar), hogy túl nagy az orrom (szeplős is), hogy sokszor karikás a szemem, hogy a hajam mindig szétcsúszik (bármit csinálok is vele), hogy viszonylag hülye alakom van (kövér azért nem vagyok), ilyesmik...és most megint, hogy érdeklődik utánam egy olyan fiú, akivel lehetne is valami, az kínoz, hogy nem tudom elhinni, hogy esetleg tetszek neki...hiszen jól néz ki és sokkal szebb lányokat is megkaphatna! :( A belsőm miatt nem aggódok, mert aki ismer aszerint intelligens, kedves, sok téren tehetséges és koromhoz képest "túl" értelmes vagyok (hé, én csak idéztem). Nem akarok beképzeltnek tűnni, de szerencsésnek érzem magam hogy mások így vélekednek rólam és szeretik a társaságomat...ez boldogít. De a külsőmmel nem tudok megbékélni. És így nem tudok belegondolni egy párkapcsolatba se...mindig azt gondolom hogy biztos azok a férfiak, akiknek tetszem, nem néztek meg elég jól. :O Nagyon ingerszegény környezetben élek, kevés a visszajelzés, ez is rátesz egy lapáttal a problémára...

Hogy küzdjem ezt le? Hogy tudnám elfogadni magam? El vagyok keseredve. :(

18L