El lehet felejteni valakit ugy, hogy nem beszelsz vele, nem latod de mindig ottjar a fejedben?

Hát.. Ha van "Igazi"... Akkor nem. :D

Egyébként... Lehetséges, de ez attól függ... Például, hogy mennyire jóban voltatok.

ha szerelmed volt, vagy a szerelmed soha nem fogsz rá ugy nézni , nem tudsz ugy rá gondolni ahogy az elött ha elakarod felejteni a régi szép emlékek juttnak eszedbe ha egy barát akkor kicsit könnyebb talán de az attól függ mennyire szereted, szeretted

sajnos ha a szerelmedet akarod elfelejteni akkor nagyon nehéz

A két év alatt próbálkoztál új kapcsolatot kialakítani?

Nyilván az ember nem tudja elfelejteni azt az embert,aki korábban fontos volt neki.Nem is kell.De a múltban leragadni egyszerűen hülyeség.Amikor szakítottam a párommal azt hittem belehalok és nekem ezen a világon nem kell senki más.Hagytam jó sok időt,hogy kisírjam magam és gyászoljak,hogy mi már soha többé nem leszünk együtt.Aztán meghallottam,hogy megnősült.Itt haltam meg másodszor,de valamiért ki is józanított.Rájöttem,hogy ezzel az egésszel csak magammal szúrok ki. Ő tovább lépett,nem tudom mennyire felejtett el,de annyira biztos,hogy örök hűséget fogadjon valaki másnak. Akkor én minek teszem tönkre magam és "pazarolom" el az éveimet a semmiért.Őrült pasizásba kezdtem.Nem egy éjszakás kalandokra gondolok,hanem állandó flörtre,ismerkedésre.Jöttek is a visszaigazolások,hogy még másnak is tetszhetek,így kicsit helyre állt az egom.Persze ezek a kapcsolatok elég felületesek voltak,de sokat segítettek.Aztán megismertem a mostani páromat,vele sem indult komolynak a dolog,csak ismerkedésnek,de azon vettem észre magam,hogy érdekel minden,ami vele kapcsoltos.Nagyon megfogott.Idő kellett hozzá,de nagyon beleszerettem. Lettek közös kalandjaink,emlékeink,poénjaink stb.A napok róla szóltak és élveztem a pillanatot. Nem tagadom,néha eszembe jutott az exem,de már nem fájt rá gondolni.Egyszer találkoztam vele az utcán.Ettől a perctől nagyon féltem,hogy milyen lesz újra látni,fel fog-e kavarni.De magamon is meglepődtem,mert higgadt maradtam.Váltottunk pár szót és mentem haza.Engem vártak otthon és ugyan a volt páromat sosem fogom elfelejteni,mert sok közös emlékem van róla,de ha most vissza akarna jönni már nem akarnám.Ez az érzés hihetetlen,el sem tudtam képzelni,hogy valaha ezt fogom gondolni,de így van. Már más valaki a fontos!

(bocs,hogy ilyen hosszú lett)