Hogyan lehet felkelni abból, hogy reménytelennek érzem a helyzetemet?

Hozzáállás, kisugárzás, külső.

Ha mutatsz képet, akkor megtudjuk mondani, hogy a kinézeteddel van-e gond, vagy valami mással. Máshogy csak találgatni tudunk.

Nem selejtes vagy, hanem önbizalom hiányos!!

Ezen más nem változtathat csak te. És ez rohadt nehéz, ezt is megértem.

Amit tehetsz az az, hogy öltözködésben és frizurában is stílust váltasz. Rászánod az idődet otthon és megtervezel magadnak egy külsőt, akár barát, barátnő segítségével. Amikor felöltöd úgy gondolsz magadra mintha szerepet játszanál, olyan valakit, aki határozott és céltudatos. Mintha a ruhával együtt felvennéd ezeket a tulajdonságokat is. Ez lehet furcsán hangzik, de működik, mert nemcsak a külsőd, de a kisugárzásod is megváltozik. Persze ez sem garancia de megéri megpróbálni. Amúgy se rossz ha néha újít az ember, szóval veszteni semmit sem veszítesz.

"én meg egy selejtnek érzem magam, hogy sose kellettem egy férfinak sem."

Mindenki elolvasta ezt a részt? :)

Már alapból automatikusan mindenki férfinak hiszi az összes ilyen kérdés kiíróját.

Gondolom látszik rajtad,hogy rühelled a világot és nem vagy vevő senkire.Na ezt nem szabad!

Régen én is lehangolt voltam mindig,aztán amikor találtam egy lányt,akit szerettem,egyből megváltozott körülöttem a világ.Rendszeresen próbálkoztak nálam a lányok,pedig szerintem nem vagyok egy adonisz.Legyél nyitott!Mosolyogj és találj valami olyan tevékenységet,ami miatt érdemes mosolyogni!

Nekem tökre tetszik, amit az az öltözködős hozzászóló írt.

én is elég lehangolt vagyok, és gyakran csak azért is nagyon csinosan felöltözöm, pedig nem megyek semmi különös helyre, de csak úgy felöltözöm hiperszupercsinosan, és teljesen máshogy érzem magam, és sokan meg is néznek az utcán olyankor, sőt, előfordul, hogy bókokat is kapok, meg flörtölnek velem ilyenkor. Ne kihívó öltözködésre gondoljatok, csak simán nagyon csinosra, és szintén pénztárcához mérten (majdhogynem csak turkálós meg sokéves ruháim vannak, mégis igen jól fel tudok öltözni).

plusz, ami segít még, pedig nem szoktam magassarkút hordani, de ha az ember magassarkút vesz föl, azzal egyszerűen teljesen más hangulatba hozza magát. talán mert magassarkúban muszáj egyenesen állni, stb.

Plusz munkahelyen vettem észre, mert olyan munkát kell csinálnom, amit extravertáltaknak találtak ki, (és én nem vagyok az), hogy úgy teszek, mintha olyan ember lennék, aki képes erre. És tökre bevált, és már úgy sem kell tennem, mert magától jön.

Szóval szerintem ez a szerepjáték vagy mi, ez jó és hasznos dolog.

Nem tudom, mennyire elég mindez, mert én még mindig lehangolt vagyok elég sokszor, de az biztos, hogy segít, én legalábbis, annak ellenére, hogy egyedülálló vagyok, nem érzem magamat selejtnek, és hiszek benne, hogy pozitívan fognak változni a dolgok.