Azt mondják megközelíthetetlen vagyok, de igazából önbizalomhiányos? 17/L

Nagy fokú önbizalomhiányosságot "diagnosztizáltak" nálam, pedig azt mondják nincs miért: kitűnő tanuló vagyok, okos, jó sportoló, lehet velem beszélgetni, sokat mosolygok-nevetek és "elvileg" szép vagyok, bár szerintem kb minden lány szebb nálam az osztályban, de már sokan mondták... Nem vagyok stréber az biztos, számomra a legfontosabb a sport, bár elég sokat kell tanulnom mert szeretnék orvos lenni. Mégis, míg sok más lánnyal szóba állnak a fiúk (saját ismeretsége körömből tudok is példát mondani, a lány igazolatlanokat halmozott fel, bukás szélén állt és elég csúnya is), addig velem még egy sem... Sokáig nem érdekelt nagyon, de már kezd zavarni. Eddig is azt éreztem, hogy nálam a suliban mindenki jobb, de most még jobban. Én pedig fiúhoz kb akkor fogok odamenni, ha újra fognak dínók élni... soha. Még egy olyan emberrel is nehezemre esik beszélni, akivel már párszor beszéltem. Külsőre nem látszik az önbizalomhányom, belül viszont őrlődök. Ma beszéltem erről valakivel, aki szerint a fiúk inkább megközelíthetetlennek tartanak, ezért nem is közelednek (nem tudom pontosan mire értette). Nem tudom mit csináljak, hogy valaki szóba álljon velem! Min változtassak?