Az nagy baj ha lányként nem szorult belém sok empátia?

Gyerekkori sérelemnek a nyomai ezek. Tudom, mindenre rá lehet fogni, de az empátia az a szocializálódási folyamat egy igen sarkalatos területe. Valaki kibabrálhatott veled nagyon gyermekkorodban és az agyad ezt így próbálja meg kompenzálni. Ha nagyon elhatalmasodik ez a közönyösség, stb és tenni akarsz ellene, szakemberhez is fordulhatsz.

UI: Dunába lőném én is az állatkínzó/emberkínzó embereket.

nincs ezzel semmi baj én is ilyen vagyok azt mégis élek.

csak ne hangoztasd mert (főleg egy lányra) furán néznek rád az emberek.

ha valaki rinyál, jajgatni kezd a sorsáról stb, akkor meg kell játszani mintha érdekelne és meghatna a nyomora azt kész. el lehet lenni ezzel mint hal a szatyorban, de ha hangoztatod akkor az emberek felfigyelnek rá.

én pl az exemnek meséltem erről először és utána folyton hozzám vágta.. hogy milyen érzéketlen vagyok.. érdekes addig fel se tűnt neki:)) szal ne hangoztasd, nincs vele baj, de nem kell hangoztatni.

Én szerintem a b4sztatásra reagálva burkot növesztettem magam köré, már nem tudnak megbántani semmivel, kicsit érzéketlen vagyok ezért más dolgokra is, de fiúknál szerintem ez normális.

Lányoknál nem tudom, de legyen ez a legnagyobb gondunk, színészkedni is lehet, senki se veszi észre.

20/f

En is valahogy igy vagyok.Sirni nem sirtam mar vagy 5 eve es leszarok mindent...

17/F

Empátiát csak a számomra fontos emberek felé mutatok.

Mivel nem a legjobb helyzetben nevelkedtem fel, és élek most is, amellett, hogy küzdök, ezért nem hatnak meg azok az esetek, amikor tv-ben mutatják, hogy így-úgy szegények, nincs mit enniük.

Volt, hogy nem egy napot kenyérrel, vízzel éltem meg és senki sem sajnált. Én akkor miért sajnáljak mást?

Szerintem ezzel nincs így baj. Az élet nem habos torta.

Csak a média fújja fel úgy érzem a nagyobb nézettségért. Aztán ugyanúgy leszarja azt az adott családot, amelyiket épp bemutatott a múltkor.