Hagyjam ott, vagy folytassam vele?

Eléggé szorult helyzetbe kerültünk a barátnőmmel és én úgy döntöttem albérlet helyett jobb lehet, ha a pénzt egy saját lakrész kialakításába fektetjük náluk.

El is kezdtük, de mióta kiszolgáltatott helyzetben érez a barátnőm (itt van minden cuccom, stb) úgy érzem mintha rám lenne telepedve. Pl szólok neki valamiért és nem képes megtenni. Most pl a nála 3 évvel fiatalabb öccse kezdett el zenét üvöltetni abban a szobában, ahol ideiglenesen alszunk 3-an az anyjával.

Könyörögtem neki suttogva, hogy szóljon rá, nem képes rá, hogy ő nem akar veszekedést.

Én sem akarok veszekedést de ÉN abból indulok ki, hogy ha már most ennyire nem képes, ennyit nem tesz meg értem, akkor én minek fektessem be az életemet az ő kis fészkébe?

Van, hogy könyörögni kell már, hogy menjünk el valahova, ami nem feltétlen őt, hanem engem érdekel, szóval nem tudom.

Nem mondom, hogy szar a kapcsolat, de ha tényleg ilyen kiszámíthatatlan és makacs a barátnőm pokoli is lehet.

Szerinte most is én "csinálom a fesztivált" ezt is csak azért mondja, mert hallja, hogy gépelek. Szerintem ez annyira gyökér dolog, ez az egész. Hogy nem hogy nem fogja a pártomat, de még le is tol azért, hogy zavar valami. És arra, hogy közlöm vele, hogy ha ez így megy tovább megyek albérletbe nem az a válasz, hogy változtat és rászól az öccsére, hanem az, hogy elkezd mormolni ilyeneket, hogy "persze, nekem csak a kényelem kell mindig"

Szóval igen. Menekülni kéne amíg nem késő, jól érzem?

Vagy legyek kompromisszumos amíg nem készül el a saját lakrészünk?

Most igazából nekem még mindegy is lehetne, több pénzt nem fogok beleölni amennyibe az albérlet kerülne és még jól is alakulhat... de akkor is. Megalázom magam.